A sportág, ami megbotránkoztatta Amerikát

A szinkronúszás gyökereit az ókorban kell keresnünk. Akkor persze a látványos vízi mutatvánnyal nem a sport, hanem a szórakoztatás volt a cél. A római és a macedón hölgyek voltak azok, akik látványos vízi táncokkal szórakoztatták a közönséget. Arra, hogy a szinkronúszás ne csak afféle „cirkuszi mutatvány” legyen, még sokat kellett várni, igazi sportággá csak a 19. század végén és a 20. század elején nőtte ki magát, a színpadi balett vízi változataként.

Az 1800-as években, a kezdeti korszakban a hölgyek mellett még a férfiak is részt vettek a szinkronúszás elődjeként nyilvántartott vízi táncban, és a művészi formációk kialakításában. A vízi balerinák díszes ruhákat, fejdíszeket viseltek, a bemutatóhelyet pedig kínai lampionokkal dekorálták, mozgástechnikájuk alapját pedig az életmentő mozgásformák és az úszástechnika alapelemei adták. Sokat kellett várni, hogy 1891-ben Berlinben megrendezzék az első hivatalos versenyt. Még nem szinkronúszásnak nevezték a sportot, mint ma, hanem művészi úszásnak. Habár a kezdeti időben férfiaknak is rendeztek versenyeket, a hölgyeké népszerűbb, elfogadottabb volt. A férfiak számára maga a mozgás, főleg a lábkiemeléssel járó technikai elemek végrehajtása jóval nehezebb volt, így szép lassan a férfiak abbahagyták a sportot, így vált a mai szinkronúszás a hölgyek versenyévé.

A kecses és légies sportról talán nem is gondolnánk, hogy első megjelenésével azonnal botrányt okozott a prűd Amerikában. 1907-ben az ausztrál Annette Kellerman „víz alatti balerina” New Yorkba látogatva egy üvegmedencében mutatta be víz alatti tudományát, és persze idomait. Mivel a fürdőruhája nem takarta testét, és szabadon látható volt a karja, a lába és a nyaka, ezért szeméremsértés miatt letartóztatták. Kellerman változtatott az öltözékén, és szoros testhez simuló kezes lábas gallérral ellátott dresszben folytatta a víz alatti balettozás népszerűsítését.

A szinkronúszás népszerűsítésében óriási érdemei vannak egy hollywoodi filmszínésznőnek, Esther Williamsnek, aki amerikai gyorsúszóbajnok volt és később, mint filmsztár tette igazán ismerté és népszerűvé a szinkronúszást. Első bemutatóját 1940-ben a San Franciscó-i világkiállításon tartotta, majd a vízi revükben, és aqua musicalekben ismertette meg a sportágat a nagyközönséggel. Európában a német Kaethe Jacobi volt a sportág úttörője, aki lebegő formációkat mutatott be egy Münchenben rendezett versenyen.

Az ’50-es években a szinkronúszás egyre népszerűbbé vált. 1952-ben a helsinki olimpián is bemutatkozott, de még csak mint attrakció, és nem sport. Folyamatosan szerepelt az olimpián 1968-ig, de hivatalos olimpiai sporttá az 1984-ben a Los Angeles-i játékokon vált csak. 1984-től 1992-ig csak egyéniben és párosban versenyezhettek a hölgyek, majd 1996-ban mindkettőt törölték a programból, és kizárólag a csapatversenyt engedélyezték. A 2000-es olimpián ismét engedélyezték a páros versenyeket, így ma már duóban és csapatban lehet olimpián szerepelni.

Magyarországon 1992-ben alakult meg a sportági szakszövetség. A magyar versenyzők 1993 óta vesznek részt az Európa-bajnokságokon és 1994 óta a világbajnokságokon. Bár a sportág hazánkban csupán egy évtizedes múltra tekint vissza, a magyar válogatott 2000-ben sikeresen kvalifikálta magát a sydney-i olimpiára, a világ legjobb 24 duója közé.