Szerző: Hradszki Róbert Forrás: termalfurdo.hu Fürdőtörténet
Az 1900-as évek elején a nagy múltú budai törökfürdők, a Rudas, a Király, a Rácz és a Császárfürdő mellé a robbanásszerűen fejlődő szecessziós Budapesten olyan fürdőpaloták épültek, mint a Széchenyi és a Szent Gellért Gyógyfürdő.
Ybl Miklós neoreneszánsz épületében, a Szent Margit Gyógyfürdőben pedig feltehetőleg már Arany János is megfordult, mielőtt kiült verset írni a hatalmas margitszigeti tölgyek alá.
A századfordulóra teljesen újjávarázsolt Szent Lukács Gyógyfürdő - vadonatúj gyógyszállójával - a Gellért megszületéséig Budapest legmodernebb és legnépszerűbb fürdője volt, ahová még külföldről is érkeztek gyógyulni vágyók. Zenepavilonjában 12 fős cigányzenekar játszotta a legújabb nótákat, miközben a Dunára nyíló angolparkban hajadon lányok sétáltak összefogódzva. Ha egy helyeskét Teónak sikerült randevúra hívnia, egy hétre rá már gardedámmal érkezett.
Valahol itt kezdődött a budapesti fürdőélet, és fürdőkultúra virágkora. De vajon hol végződött? Talán egy a forró nyári napon, 1947-ben! Az ország túl a háborús vereségen, Budapest az ostromon. Az ország romokban, a társadalom még nem, de rövidesen. A fürdők osztoznak a szétbombázott város sorsával. Az újjáépítés ugyan viszonylag gyors, de műemlékvédelmi szabályok mintha alig léteznének, a fürdők helyreállítása lélektelen és barbár, mint maga az eljövendő rendszer.
Iratkozzon fel értesítéseinkre, hogy ne maradjon le a fürdőkkel, fürdővárosokkal kapcsolatos legfontosabb és legfrissebb hírekről! Kattintson az alábbi gombra...
