Evezővel az olimpián – a kajak és kenu sport története
Tombol az olimpiai láz, két sikersportágunk a kajak és a kenu verseny. Tudták, hogy a kenu az indiánoktól, a kajak pedig az eszkimóktól származik? Kis kajak-kenu történelem következik.
Az első és legfontosabb tudnivaló, hogy mi a különbség a kajak és a kenu között, bár ezt a sportágban elért jelentős magyar sikereknek köszönhetően nálunk a legtöbben jól tudják. A biztonság kedvéért: a kajakban a versenyző kéttollú lapáttal vezeti hajóját; menetirányban ülve, lábkormánnyal irányítva, evezve halad előre a vízen. A kenuban a versenyző egytollú lapáttal, fél térdre ereszkedve jobb- vagy baloldalon, szintén a menetiránynak megfelelően evez. No de mióta van ez így? Mióta kajakozunk, kenuzunk és emlegetjük hivatalos sportágként az evezés e fajtáját?
Eszkimók és indiánok
A kajak ősének az eszkimók állati bőrökből, fából és csontból eszkábált vízi közlekedési eszköze tekinthető. A kenu elnevezése az eredetére utal: a közép- és dél-amerikai bennszülött indián törzsek nyelvén a kenu fatörzset vagy fából készült sajkát jelent. A legkorábbról fennmaradt források szerint a kanadai indiánok készítették ilyet nyírfakéregből és természetesen közlekedési eszközként, illetve fontos vadászati szállítóeszközként használták. A kajak és a kenu sporteszközzé válásáig azonban még hosszú időnek el kellett telnie.
A skótok népszerűsítették Európában
A kajak és kenu sportágak meghonosításában „ötletgazdának” a skót John MacGregort tartják, aki 1865-ben különös, eszkimócsónakra emlékeztető hajójával bejárta a nagyobb angliai folyókat, majd Franciaország, Németország, Svédország, s később Palesztina vizeit is. Túrahajóját mindenütt csodálattal figyelték, s példája nyomán több követője akadt. Ez volt a későbbi sportág első egyesülete, s ez a tömörülés fektette le a versenyszerű kajak-kenu sport alapjait. Ezt követően a sportág népszerűségének növekedése folyamatos volt; 1884-ben Németországban már jelentős kajakversenyt rendeztek.
Szakosztály a németeknek köszönhetően
A kenu az európai kontinensen később lett ismert és népszerű, de később a két szakág sportbeli fejlődése szinte párhuzamosan alakult, ez így is maradt a mai napig. Az első világháború után mind több nemzet vízi sportolóinak érdeklődését keltette az új, könnyednek tetsző, mégis különleges technikai és fizikai képességeket kívánó kajak-kenu sport. A legaktívabbak a németek voltak: a dánokkal, a svédekkel és az osztrákokkal összefogva ők hozták létre 1924-ben a sportág első nemzetközi szervezetét, amely a hajóméretek egységesítésével és a versenyszabályok megalkotásával igyekezett keretbe foglalni a sportágat egyre nagyobb számban űzők tevékenységét. E szövetség bonyolította le a sportág első Európa-bajnokságát 1933-ban. A fejlődés tempóját jól mutatja, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1936-ban már a játékok programjára tűzte a kajak-kenut, s a sportág azóta folyamatosan az ötkarikás család tagja.
Egy sikersport indulása Magyarországon
Magyarországon 1930-ban alakult meg az első kajakszakosztály Magyar Kajak Egylet néven, igaz e klub tagjai hajóikkal elsősorban a túrázásra összpontosítottak. Az 1936-os, berlini olimpián a benevezett öt magyar kajakos még csak tapasztalatszerzés céljából indult, ám 1938-ban, az első vb-n Balatoni Kamill csupán centikkel maradt le a 10 000 méter győztesétől, és lett ezüstérmes. Ugyanebben az évben rendezték az első országos bajnokságot is, 1940-ben pedig hazánkban is megjelentek az egy- és kétszemélyes kenuk. Az ötvenes évektől hazánk versenyzői szinte mindvégig ott szerepeltek a világversenyek legjobbjai között, sőt az utóbbi idők már-már páratlan aranyhalmozásának eredményeként a magyarok vezetik a sportág örökös világranglistáját is.
