Horogkeresztes zászló a Palatinuson és Szabadság prolifürdő - fürdőtörténelem
Két strand, két világ, két stílus. Mindkét fővárosi termál strandfürdőnk gyönyörű környezetben, hosszan a Duna partján húzódik. A Palatinus a Margit-szigeten, a Dagály néhány száz méterrel feljebb, a pesti Duna-parton. Történelmünk két ellentétes történelmi korszakához kötődnek.
Akinek nem volt pénze a Margitszigetre, az ment fürödni a Duna-partra. A Duna belvárosi szakaszán a század elején még kilenc fauszoda üzemelt, ahová bárki bemehetett, hogy csobbanjon egyet a folyóban. A szigeti bejárónál azonban 1919-ig fizetni kellett a belépésért. Még Arany Jánosnak is, aki a margit-szigeti tölgyek alatt írta lírai számvetését. Nagy költőnk a Palatinus szép medencéit még nem láthatta, ám a sziget végében 1873-tól működő gyönyörű Szent Margit Gyógyfürdőben bizonyára megfordult.
A Palatinus fürdő nevét a sziget régi - 19. század elején viselt - nevéről kapta: a Nádor-sziget (latinul Palatinus) elnevezés anno József nádor főhercegre utalt. A duna-parti strandok 1921 után nem lehettek vetélytársai Európa legnagyobb strandmedencéjének, mely 5000 m2-es vízfelülettel rendelkezett. Emellett további három medencéje, plusz a Dunán egy kosaras fürdője is volt.
A munkásnegyedek lakói nem ide jártak. Ingyenes dunai népfürdők több helyen voltak, hogy a hűsítő habokban vészeljék át a forró nyári napokat. Az angyalföldi Dagály utca máig a Népfürdő utcába torkollik. Beszédes helyrajzi nevek. '44-ben aztán egy szerencsés véletlennek köszönhetően a szegényebbek végleg ideszoktak. Az Árpád-híd építésénél artézi kutat akartak fúrni, ám helyette 42 C°-os hévíz tört fel - mindössze 126 méter mélységből! Nem csoda, hogy az angyalföldiek rögtön felfedezték maguknak az ingyenes meleg vizű "fürdőt". A Margit-sziget nem az ő pénztárcájukhoz volt szabva. A háború után aztán a fővárosi tanács a népakaratnak meghajolva kiépített strandfürdőt létesítettek itt, Szabadság fürdő néven. Az idősebbek körében még prolifürdőként ismert, később Dagályra keresztelt termálstrand azóta több medencével bővült, modernizálódott, ám máig őrzi - ma már retrónak mondott - építészeti emlékeit.
A Pala múltja jelentősebb: már a Dagály létrejötte előtt jelentős fejlődésen ment át. 1937-ben adták át a Janáky István tervei szerint készült főépületet, melynek bauhaus stílusára ma is rácsodálkozhatunk. A Pala ekkor végleg az úri-polgári középosztály elegáns fürdője lett. A német építészeti mintákat követő főbejáratot a közelmúltban vízpermet-kapukkal szerelték fel, hogy a strand trendibb, hívogatóbb legyen - kár, hogy nem üzemelnek. Itt-ott az épület vakolata is mállik, de még mindig a bájos csigalépcsőkön ereszkedhetünk le az öltözőkből a strand zöldterületére.
A két strandfürdő virágkora tehát történelmünk két ellentétes korszakához kötődik, a harmincas-negyvenes illetve az ötvenes-hatvanas évekhez. Bár talán még sosem voltak olyan szépek, és hívogatóak, mint éppen ma. Termálvízzel mindkettő rendelkezik, noha a Palatinus medencéi tényleg szemet gyönyörködtetőek, ma már a Dagályból is csak a csúszdák hiányoznak.
