Írók, költők, színészek a medencékben - a magyar kultúra fürdőemlékei a költészet napján

Azt tudjuk, hogy az ókori római fürdőkben a pihenés része volt a szórakoztatás és a arról bőven van írásos emlékünk, milyen fontos volt az ellazulás a kor bölcseinek. A törökfürdőkben már inkább a pihenésé, a gyógyulásé és a kapcsolatteremtésé volt a főszerep, középkor pedig kevéssé favorizálta a vízzel kapcsolatos gyógyítást, sportot és pihenést. A 19 századtól viszont Magyarországon is felvirágzott a fürdőkultúra, amely előbb a közönséget vonzotta a magához, később az ő szórakoztatásukra érkeztek meg a művészek. A módosabb, kikapcsolódni, nyaralni járó,”finom” közönségnek igényévé vált az esős napok tartalmas átvészelése. Az idő elütésére jó szolgálatot tett egy-egy alkalmi vándorszínész társulat, de akár egy ideiglenesen tákolt színpad is. A társalgás színvonalát pedig a fürdőket egyre sűrűbben látogató írók és költők megjelenése tette színesebbé.

A 19. század második felében, illetve a 20. század elején állandó és közkedvelt vendégei voltak a fürdőknek a művészek. Ők is, mint mindenki más a pihenés, a gyógyulás és a társaság kedvéért érkeztek a fürdőhelyekre. Több vers is fennmaradt például Vikár Béla, Endrődi Sándor vagy Szabolcska Mihály tollából, de írogatott rímeket naplójába Jászai Mari is egy-egy balatonfüredi nyaralás után. Szinte nem is bírt nagy jelentőséggel, ha valamelyik fürdőben megjelent egy-egy művész, hiszen alig akadt közöttük olyan, amelyik nem járt oda. Az írók, költők, zeneszerző műveinek köszönhetően jó pár olyan emlék maradt ránk, amelyek képet adhatnak arról a békés, nyugodt, de mégis mozgalmas fürdőéletről, amit a kor kínált. Érdemes rákeresni a Balatonfüredet, Szovátát és Pöstényt megidéző versekre.

Ami a színházat illeti, a fürdőkben nem valamiféle emelkedett, kulturális igényt elégítettek ki az előadások és a fürdők igazgatóságát sem vezették magasztos célok, amikor leszerződtettek egy-egy társulatot. Még a „Magyarország díszének” nevezett Balatonfüreden is inkább zenés, pikáns szórakoztató produkciókat láthatott az egybegyűlt közönség a kezdeti időszakokban. Az első jelentős lépést a magasabb kultúra irányába Kisfaludy Sándor jelentette, aki az előkelő fürdővendégek adományából kőszínházat építtetett és saját darabjai mellett Shakespeare drámákat is színpadra állított a Balaton-parti városban. Egy korabeli nyaraló naplóját böngészve megtudhatjuk, hogy 1838 júliusában hogyan zajlottak Balatonfüreden a hétköznapok: „Estve a színházba menék Vörösmartyval, a Falusi lakodalom című darab adatott… Után én hazatértem, Vörösmarty bálba ment.”  Másnap: „Ebédelénk.  Később az erdőcskében menénk ki, ott olvasott Vörösmarty fennhangon Shakepeare tollából. Ott volt Kisfaludy Sándor is.” A híres színészek és színésznők, mint Szerdahelyi József, Déryné és a többiek mellett ma már Füredtől elválaszthatatlan két közismert és kedvelt nyaralójának, Laborfalvy Rózának és Jókai Mórnak a neve, de az 1900-as évek elején rendszeres vendég volt Balatonfüreden a nemzet csalogánya, Blaha Lujza is.

A Balaton-part mellett a Felvidék régi fürdői, mint Pöstyén, Trencsénteplic vagy Bártfafürdő érdemelnek említést. A Felvidéki Magyar Színtársulat olyannyira népszerű volt annak idején, hogy szinte kiszorította az előkelőbb fürdőhelyekről a német és a pesti színészeket. A 20. század elején Tarpatakfüreden működött az egyik legnépszerűbb magyar nyelvű színház, amelynek rendszeres vendége volt Eötvös Lóránd és Kodály Zoltán is. Budapest kapcsán nincs is sok értelme külön kitérni a színházi életre, mert ez a főváros és nem a fürdőváros természetes velejárója volt már akkor is. De az egyes fürdőkben legelőbb talán a Császár fürdőben remek bálok voltak, és az azóta is híres fürdő udvarban a vendégek térzene és színpadi előadások mellett sétálgathattak.

Nemcsak a költők és színészek választották szívesen a fürdővárosokat és a fürdőket, de sok-sok zenedarab is arról tanúskodik, hogy szerzője bizony nagyon kedvelte a pancsolás nyújtotta örömöket. A híres fürdők zenei emlékeit felidézve nem maradhat ki Herkulesfürdő, amelyről még ma is sokaknak eszébe jut Pazeller híres keringője. De nemcsak ez, hanem például Abbázia keringője is ismert, de néhány rajzos kotta és díszes album segítségével egy pillantásra akár a Császár fürdő vagy a Margitsziget emlékét is felidézhetjük.