Wellness, ahogy eleink szerették

Ha mai, stresszel és állandó rohanással átitatott világunkban kikapcsolódásra, lazításra vágyunk, sokszor választjuk a sport, a különféle spa kezelések vagy a termálfürdők és wellness hotelek kínálta szolgáltatásokat. Régen sem volt ez másképpen, lássuk!

Az ókori Indiában a Védák szent szövegeikben rögzítették az ayurveda tanait. Az ayurveda egy holisztikus rendszer, amely arra törekszik, hogy megteremtse a test, a szellemé s a lélek harmóniáját. A Védák célja nem a gyógyítás, hanem a betegségek megelőzése volt. Szorgalmazták a testmozgást, népszerűsítették a higiéniát és fontosnak tartották a szociális interakciót. Tőlük származtatják a jóga és a meditáció tudományát. Az időszámításunk előtti harmadik évezredtől ismerünk feljegyzéseket a kínai orvoslás tanairól is, amely a buddhizmus és taoizmus alapjain jött létre. A kínai gyógyászok is a harmóniát keresték, módszereik közül nagyon sok ma is a legismertebb és legnépszerűbb tanok között van. Több mint 3000 gyógynövényt ismertek és használtak, nekik köszönhetjük többek között az akupunktúra és a tai chi tudományát és módszerét.

Az ókori görög orvos, Hippokratész szintén a betegség megelőzésére helyezte a hangsúlyt. A diétás étrend, a mozgás és az egészséges életmód fontosságát hirdette. A görög orvoslás gyakran alkalmazta a szent forrás vízében való megmártózás erejét is. A Kr. e. 5. századtól már görög földön nagyon sok fürdőház működött medencével, ülőfürdővel és izzasztókamrával, majd divatba jöttek és elterjedtek a gyógyító központok is. Gyúrószoba, orvosi helyiség, könyvtárszobák, latrinák egészítették ki a thermát alkotó épületegyüttest, amelynek legtöbbször a sportlétesítmények és stadionok közelébe épültek. A fürdőhöz kenőszoba csatlakozott, ahol a vendéget olajjal és illatszerekkel dörzsölték.

A Római Birodalom fürdői – melynek emlékeit Budapest több pontján is őrizzük – görög tapasztalatok alapján épültek. Egy római fürdő szinte ugyanúgy működött és ugyanazokat a funkciókat látta el, mint ma egy fürdőkomplexum vagy egy wellness szálloda, nemcsak a mindennapi tisztálkodást szolgálták, hanem a lazításnak, a pihenésnek a színterei is voltak. A nagy császári fürdőkben gyakran szerveztek kulturális programokat, koncertet, színházi előadást, sőt néhány helyen könyvtár is üzemelt. A rómaiak szinte mindenhol, a legkisebb településeken is kihasználták a helyi források kínálta lehetőségeket és fürdőt építettek, ahol masszázsokat, szépségkezeléseket és gyógyászati szolgáltatásokat kínáltak a vendégeknek.

Hosszú kihagyás után a wellness jelentősége a 18.-19. században nőtt meg ismét, új szellemi mozgalmak, filozófiák és orvosi módszerek kezdtek terjedni az Egyesült Államokban és Európában. Számos alternatív egészségügyi módszer, amelyek alapját az öngyógyító, holisztikus megközelítés, és a megelőzés jelentette. Egyre többen hittek abban, hogy az egészséges életmód, a mozgás nemcsak a testet, hanem a szellemet is erősíti. Innen eredeztethető a különböző wellness és önsegítő mozgalmak kialakulása. Egy német orvos, Christian Hahneman tanai alapján az 1700-as évek végén alakult ki a homeopátia, amely az öngyógyításon alapuló, ma is használatos módszert jelentette. Egy évszázaddal később szabadalmaztatta Sebastian Kneipp hideg és meleg vizes kúráját. A csontkovácsolás módszere és annak jelentősége a 19. század vége óta ismert, tanait Daniel David Palmernek köszönhetjük.

A 20. században már nagyon komoly tanulmányok születtek a wellness fontosságáról. Dunn H. Travis, egy amerikai, egészségstatisztikával foglalkozó szakember véleménye szerint a hosszú és egészséges élet feltétele a rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás, a káros szenvedélyek kerülése, óvatosság a gyógyszerek szedésében, a rendszeres ellazulás és stressz kezelés és a környezetbarát szemléletmód. 1991-ben hasonló feljegyzéseket tett közzé Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, pedagógus, aki szerint „A tökéletes élmény olyasvalami, ami nem csak úgy megtörténik velünk, hanem inkább mi hozzuk szándékosan létre. Gyakran jelentkezik ez a sportban, játékban, művészetben, hobbikban egyaránt”. Maga a wellness kifejezés 1950-ben született Halbert Dunn amerikai orvos által, aki a wellbeing (jó közérzet) és a fitness (jó fizikális erőnlét) szóból alkotta meg a wellnesst. Napjainkban a wellness minőségét és gazdasági jelentőségét az egészségturizmus, a vállalati wellness koncepció és lakossági életmód programok biztosítják.