Félelem nélkül: felnőtt fejjel is megtanulhat úszni

Felnőttként úszni tanulni az egyik legnehezebb dolog a világon. Nem elég, hogy az emberben ekkorra már kifejlődik egy jó adag aggodalmas félelemérzet, de ilyenkor már tisztán látjuk az esetleges veszélyt is. Ráadásul sokan vagyunk, akik nehezen viseljük, ha ügyetlenkedésünknek, medencében való kapálózásunknak túl sok kéretlen szemtanúja van. Nagyon sokan csak nehezen szánják rá magukat, hogy felnőtt fejjel a mélyvíz felé merészkedjenek, és még többen vannak, akik az első kudarcok után feladják. Jane Greene Pettersson, a Mindful Swimming projekt alapítója bármely korosztály úszásoktatását vállalja és komoly eredményeket ér el. Tapasztalatairól rendszeresen beszámol saját blogjában és neves brit magazinok, legutóbb a Guardian hasábjain is.

Pettersson szerint a legnagyobb baj, hogy a felnőttek sokszor nagyon idegesek, félnek attól, hogy elkezdjenek úszni tanulni. Sokukról csak akkor derül ki, hogy valójában víziszonyuk van, amikor elmennek az első órára és pánikba esnek. Pettersson beszámolója szerint volt olyan hölgy, aki bevallotta, hogy csak a kézi zuhanyt meri használni, a tusolófülkében nem mer beállni a felülről rázúduló vízsugár alá. Ez a hölgy úgy gondolta, ez így természetes, de amikor elment az úszásórára és az első olyan alkalommal, amikor a feje a víz alá került, kitört rajta a pánik, ő maga is rájött, hogy nincs ez így rendben. Nagyon sokan attól rettegnek, ha nem ér le a lábuk a medence vagy a meder aljára, de olyanok is vannak, akik csak a természetes vizekben félnek, ott, ahol nem látnak le a víz alá.

Az úszásoktató hölgy tanácsai alapján van néhány szabály, amelyeket érdemes betartani, mielőtt az ember fejest ugrik a medencébe. Az első és legfontosabb, hogy tanuljunk meg lélegezni a vízben, hogy össze tudjuk hangolni a levegő kifújásának és beszívásának a szakaszait a víz alatt és felett töltött időszakokkal. Amíg ez nem megy jól, nem érdemes komolyabb feladatokba belekezdeni, hiszen az orrunkon rossz pillanatban beszivárgó víz csak növeli a pánik-érzetet. Tartsuk szem előtt, hogy az úszáshoz sem kell több levegő, mint a gyalogláshoz, csak ügyelni kell a ritmusra és beosztásra.

Tanuljuk meg azt is, hogy lehet lebegni a víz tetején. Ez általában azonnal sikerülni szokott, hogyha az ember már el tud lazulni a vízben. Érdemes a víz természetes mozgását, fizikáját is tanulmányozni, hiszen könnyebb legyőzni az „ellenfelet”, ha előbb megismerjük őt. Használjunk és kérjünk bátran segítséget a tanulás kezdeti időszakában. Egy felfújható párna, egy mentőöv vagy egy mini-board sokat segíthet, hogy biztonságban érezzük magunkat. Ne szégyelljünk segítséget kérni, ha úgy érezzük, szükségünk van rá.