Felfedjük a budapesti fürdők elfeledett titkait
A fővárosi fürdők számos titkot rejtenek, falaik között az évszázadok alatt sok történelmi személyiség és művész fordult meg, épületeikhez rengeteg érdekes történet fűződik.
Összeszedtük a legizgalmasabb storykat.
Rudas
- A Budapesten forgatott Borgiák című angol tv-sorozat első évadának 9. részében látható nápolyi fürdőjelenetet a Rudas fürdőben forgatták.
- A Rudasban már az első világháború alatt is fontolóra vették az éjszakai nyitva tartást, annyira jó volt a forgalma.
- A Martinovics összeesküvés leleplezése után az összeesküvésben részt vevők közül többen a Rudasban vetettek véget életüknek. A 19. században is számos ember követett el öngyilkosságot ebben a fürdőben.
Széchenyi
- A Széchenyi fürdőt is tápláló forrásból kapják a vizet a Fővárosi Állat- és Növénykert vízilovai, mivel annak vegyi összetétele hasonlít a Nílus vizéhez.
- A Széchenyiben forgatták a Csak szex és más semmi című magyar film egyes jeleneteit.
Gellért
- A Gellért megnyitása óta csak egyetlen alkalommal zárt be egy hatalmas csőtörés miatt.
- A kilencvenes évek végén Katarzyna Kozyra lengyel művésznő rejtett kamerákat helyezett el a fürdőben, saját magát pedig férfivá maszkírozta és így vegyült el a férfilátogatók között. A videóinstallációt „Férfifürdő” (Men's Bathhouse) címmel 1999-ben mutatták be a velencei biennálén.
- Pusztai Sándor, a fürdő úszómestere 1930-1939 között fényképeket készített a Gellért prominens vendégeiről. A fotókat „Miniszterek gatyában” címmel mutatták be a Mai Manó Házban.
- Az 1912-1918-ban épült hotel és gyógyfürdő építkezésén orosz hadifoglyok is dolgoztak az első világháború utolsó évében.
- A második világháború előtt exkluzív vendégkörrel rendelkezett a Gellért. Julianna holland királynő itt töltötte a mézesheteit, de a fürdő híres látogatói közé tartozott Yehudi Menuhin és Richard Nixon is.
Lukács
- A Lukácsban játszódik Ottlik Géza Iskola a határon című regénynek kezdő jelenete: „Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva, s néztük a sok napozó civilt.”
- Illyés Gyula naplójegyzeteiben így emlékezett meg a téli úszásról és a Lukács kertjének platánfáiról: „1965. január elsején délelőtt fél tíz és háromnegyed tíz között a budai Lukács fürdő nyílt medencéjében egyetlenegy lélek sem volt, rajtam kívül. A hőmérő jóval zéró alatt állhatott, mert az úszó csak néhány métert láthatott maga elé, a gyapjú sűrűségű pára miatt. A fűtött üvegfolyosó végén fürdőnadrágban beszélgetett Jékely, azt hiszem, az építész Ráczcal; a zuhanyozóban nyüzsgött a szilveszterezésből idesereglett fiatalság, de a medence senkit sem csábított”. (1965. Január 1.)
„Ősz van, szél és napsütés: özönben dől a lomb a fákról. Közép-Európának tán legsudárabb platánjai Budapest egyik legszebb udvarán állnak, a Lukács fürdő hosszúkásan elhelyezett, önmagukat kerítő épületei közt”. (1968. szeptember 19.)
- Végh Alpár Sándor újságíró a Lukács egyik úszómesterének elbeszélése alapján így írt a fürdőbe járó hírességekről: „Kiss László ötvenegy óta figyeli az életet a vízben és a parton. Emlékszik Kodályra, aki naponta lejárt, és egyszer a padon állva vezényelt emlékezetből valamit. Emlékszik Nehrura, India miniszterelnökére, akinek szelídsége a vízből is kiérzett, és Marosánra, aki nyolcvanévesen is krakéler volt és durva. Kállai Ferencnek elég jó az úszása, vallja Laci úr, majd közelebb hajolva odasúgja, Kolozsvári Grandpierre Emil örökké a nőket hajtotta, földön, vízen, levegőben.”
- Székely Éva életének, és ebből kifolyólag a Sírni csak a győztesnek szabad című könyvének egy tekintélyes része a Lukács uszodában játszódott.
