Csodálatos természeti kincsünk: a Hévízi tó

A Hévízi tó természetvédelmi területen fekszik. A tavat körülvevő lápok, forrásbarlang és a tó is védett természeti ritkaság. Ellentétben a világ többi melegvizes tavával, melyek általában vulkanikus eredetű agyag- vagy sziklatalajban nyugszanak, a hévízi tőzegmedrű forrástó. Az 1975-ben felfedezett, nagyméretű barlangban több hideg- és melegvizes forrás karsztvize keveredik össze egymással. Innen a kevert gyógyvíz egy szűk folyosón halad tovább, majd egyenletes, 38,5 °C-os hőmérsékleten jut a forrásbarlangból a gyógytóba.

A víz hőmérsékletéből és sajátos összetételéből adódóan a tó élővilága is rendkívül egyedi. A víz és iszap mikroorganizmusai nagyban hozzájárulnak a tó gyógyító erejéhez. A kénbaktériumok ként vonnak ki a vízből, más baktériumtörzsek pedig a tőzeg lebontásában, és a gyógyiszap kialakításában játszanak fontos szerepet. A víz hőmérséklete télen 23-25 °C, nyáron akár a 33-36 °C-ot is eléri.

A tó legszebb növénye a tündérrózsa Hévíz szimbóluma lett, s bekerült a város címerébe és zászlajába is. Az indiai és egyiptomi színes tündérrózsákat 1898-ban honosították meg a tóban. Az őshonos fehér tündérrózsa inkább a lefolyócsatornában fordul elő. A szigorúan védett növények virágzása már nyár elején elkezdődik, s egészen november végéig eltart. A tündérrózsa levelei a tó párolgását fékezik, a fenéken szertekúszó indák pedig a rádiumos gyógyiszapot védik.

A fürdőhely levegője tiszta, por és páramentes. A tóhoz vezető promenádot padsor övezi, megállásra, ráérős szemlélődésre késztetve az üdülővendégeket. A sétány hangulatát köztéri alkotások sora teszi még hangulatosabbá.

A Hévízi gyógytó a világ legnagyobb biológiailag aktív, természetes termáltava, mely testet és lelket egyaránt felüdít. Az ernyedt, lebegő érzés a vízben, a ringatózó lótuszok és a fák zöldellő lombkoronája nyugtatja az idegrendszert, s együttesen a gyógyulás pszichikai elemét jelentik. Télen a kicsapódó gőzből párasapka képződik a tó felszínén, ami gátolja a víz lehűlését, ugyanakkor egy természetes inhalatórium alakul ki.

A láperdő jellegű gyógypark északon, keleten és délen csak korlátozottan látogatható, a kiépített gyalogutakról letérni szigorúan tilos. A tó és az azt övező véderdő egymásra gyakorolt hatásával sajátos, helyi mikroklíma alakul ki. A vizes területek okán a helyi klíma kiegyenlítettebb. Az erdők felfogják a szeleket, a tó és környezete gyakran párába burkolózik.

A Hévízi-tó vize klasszikus értelemben vett strandolásra alkalmatlan. Egészséges ember egy alkalommal maximum 1,5 órát tölthet a vízben. A tóban való úszás fárasztó, a szívet és a vérkeringést erõsen igénybe veszi. Az izommunka által keletkezõ hõenergia-többlettõl a szervezet a meleg vízben nem tud megszabadulni. A tóban azért sem tanácsos a gyors tempójú úszás, mert a gáznemû anyagok párolgása következtében a víztükör felett a szokásosnál kevesebb az oxigén, ezért könnyebben elfárad az ember.

A fürdésre a reggeli és a délelõtti órák a legalkalmasabbak. Ne fürödjünk se éhesen, se teli gyomorral. Ebéd után legalább 2 órát várjunk a meleg fürdõ megkezdésével. A kén-hidrogénes víztõl a réz- és ezüsttárgyak megfeketednek. Ne vigyünk be a tóba ilyen ékszereket!

Fürdés közben a tóban levõ finom iszapszemcsék a bõrhöz, a szõrzethez tapadnak, ezért a fürdõ után szükséges a zuhanyozás, kivéve az izületi gyulladásban szenvedõknek, mert az iszapszemcsék a bõrön maradva egy ideig még kifejtik gyógyító hatásukat.

A gyógyvíz gõzei és a pormentes levegõ következtében fokozott itt a Nap ibolyántúli sugarainak hatása. Igen hamar lebarnul a bõr, ami az egészségre sokkal inkább hátrányos, mint elõnyös. A napozás során vegyük figyelembe ezt a speciális körülményt.