Jászberény
Történelmi áttekintés
A Tiszától nyugatra, a Zagyva és a Tarna folyók, valamint az Ágó patak által körülzárt ligetes alföldi táj a Jászság. Ide telepedett le a XIII. században a kunokkal együtt Magyarországra érkező alán eredetű jász nép, akik mind nyelvükben, mind pedig életmódjukban jelentősen különböztek az ország magyar lakosaitól
A terület gazdasági, szellemi és vallási központja kezdettől fogva Jászberény, amelyet a forrrások 1357-ben említenek először Beren névalakban. 1550-ben már városi rangú település, jóllehet korábban is így tekintik, s közigazgatási székhely mind a török hódoltság, mind pedig a Jászkun Hármas Kerület fennállása idején.
A jászok letelepedésüktöl fogva különböző kiváltságokat élveztek (adó- és vámmentesség, megyéktől független élet, önálló közigazgatás, pallosjog), amelyek fejében mindenkor katonai szolgálattal tartoztak a királynak
A török megszállást a Jászság is keservesen megszenvedte, lakossága sokszor menekülni kényszerült, és falvai közül jó néhány végleg elpusztult (Ágó, Boldogháza, Borsóhalma, Négyszállás, Rassang). A török hódoltságot követően 1702-ben kiváltságaik veszélybe kerültek, amikor I. Lipót császár a Jászság földjét és népét a két Kunsággal együtt eladta a Német Lovagrendnek 500. 000 aranyforintért. A jászok és a kunok azonban nem nyugodtak bele ősi kiváltságaik elvesztésébe, 1745-ben saját pénzükön visszaváltották azokat. A híres jászkun REDEMPTIO (önmegváltás) visszaadta a jász népnek régi szabadságát, kiváltságait és fokozatosan megnyitotta a gazdasági fellendülés útját.
A török megszállást a Jászság is keservesen megszenvedte, lakossága sokszor menekülni kényszerült, és falvai közül jó néhány végleg elpusztult (Ágó, Boldogháza, Borsóhalma, Négyszállás, Rassang). A török hódoltságot követően 1702-ben kiváltságaik veszélybe kerültek, amikor I. Lipót császár a Jászság földjét és népét a két Kunsággal együtt eladta a Német Lovagrendnek 500. 000 aranyforintért. A jászok és a kunok azonban nem nyugodtak bele ősi kiváltságaik elvesztésébe, 1745-ben saját pénzükön visszaváltották azokat. A híres jászkun REDEMPTIO (önmegváltás) visszaadta a jász népnek régi szabadságát, kiváltságait és fokozatosan megnyitotta a gazdasági fellendülés útját.
Az 1848-49-es magyar szabadságharc küzdelmeiben a jászok is derekasan helytálltak. 1849. április 3-án innen indították el a dicsőséges tavaszi hadjáratot. 1993 óta ez a nap a Város Napja.
Lehel kürtje
Hogy a Jász Múzeumban őrzött, díszesen faragott, elefántcsontból készült kürt miként került Jászberénybe, azt nem lehet tudni, az biztos, hogy első ábrázolása 1642-ből származik a jászberényi református egyház pecsétjéről. A kürthöz egy jellegzetes, szép vitézi legenda fűződik.
A monda szerint 955-ben, I. Konrád uralkodása alatt történt, hogy a magyarok Németországot erősen feldúlták. De amikor Augsburg városához értek, ott erős ellenállásra találtak. A város melletti Lech-mezőn vívott véres csatában a németek a magyarokat megszorították, egy részüket kegyetlenül legyilkolták, másokat pedig fogságba vetettek. Itt esett fogságba a kalandozó magyarok két vezére, Lehel (Lél) és Bulcsú is, akiket mindjárt a császár elé vittek. A császár azt mondta nekik: Válasszatok magatoknak olyan halált, amilyent akartok. Lehel erre így felelt: Hozzátok ide a kürtömet, megfúvom, aztán válaszolok. Odavitték a kürtjét, ő pedig, mielőtt belefújt volna, közelebb lépett a császárhoz, és a kürttel olyan erősen homlokon vágta, hogy az azonnal meghalt. Lehel ekkor így szólt: Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!
A régi magyaroknak az volt a hite, hogy akiket megölnek, azok a másvilágon nekik szolgálni tartoznak.
