Tiszaújváros
Történelmi áttekintés
Tiszaszederkény, a Tiszaújvárost megelőző ősi település már az Árpád-korban fennállt. Középkori jelentőségét a tiszai átkelési lehetőségnek köszönhette. A falut a tatárok elpusztították, de hamar újjáépült, és a XIV. százaban mint Ernye bán és az Ákos nemzetség birtoka szerepel.
A XV. században az ónodi uradalomhoz tartozott. A Perényi, Rákóczi, Báthory, Erdődy és Fáy családok voltak a birtokosai. A török időkben pusztává válik, csak a Lorántffy Zsuzsanna által betelepített hajdúcsládok révén éled újjá, és szerez kiváltságokat is.
A Sajó és a Tisza találkozásánál kedvező feltételek adódtak a vegyipar, a villamosenergia- és kőolajipar telepítésére. A nagyipari létesítmények ma is meghatározzák a város arculatát, lakóinak életét, szakember-összetételét.
A Tisza közelsége kedvező feltételek kínált a vegyipar, a villamosenergia- és kőolajipar telepítésére. A nagyipari létesítmények ma is meghatározzák a város arculatát, lakóinak életét. A II. világháború után 1952-ben kezdték építeni a település határában a tiszapalkonyai hőerőművet, ami 1959-re készült el. Az erőmű környékén kezdtek kialakulni a későbbi "szocialista" város csírái.
1955-ben kezdett el kiépülni a Tiszai Vegyi Kombinát, melyben először festéket, majd műtrágyát és műanyag alapanyagot gyártottak. 1978-ra megépült a Tisza II. hőerőmű. 1973-ban az oljafinomító építésével alakult ki a ma is jellemző ipari vertikum, ami meghatározó a város gazdasági és társadalmi életében egyaránt.
A város nemzetközi hírű sporteseményeiről nevezetes. Híressé tette Termál- és Strandfürdő is, amelynek gyógyvize főként ízületi, nőgyógyászati és urológiai gyulladások kezelésére alkalmas, az egészségesek számára regeneráló hatású.
A település 1966-ban kapott városi rangot, akkor még Tiszaszederkény néven. 1970-ben, Lenin születésének 100. évfordulóján felvette a Leninváros nevet, majd a rendszerváltáskor Tiszaújvárosra keresztelték.
