Zalaszentgrót
Történelmi áttekintés
Zalaszentgrót nevét egykori templomának védőszentjéről, Szent Gellértről (Geroldus) kapta. A környék az írott történelem előtt is lakott hely volt. Első okleveles említése 1247-ből származik. A középkorban a Zala folyó szigetén négy oldalról zárt kővárat emeltek, amelyről 1299-ből már van adatunk. Az erősséget a török időkben tovább építették. 1397-ben az oklevelek már mezőváros (oppidum) néven említik. Várát, ami a közeli Kanizsa várának eleste után a Zala-mente egyik legfontosabb erődítménye lett, a törökök többször megtámadták, de elfoglalni nem tudták.
A XV. században ferences barátok telepedtek le a mezővárosban, kolostort és templomot építettek, de a török közeledtével elhagyták kolostorukat, mely ezután építőanyagul szolgált a nagyobb építkezésekhez.
A vár védműveit a kuruc korban elbontották, helyén új kastély épült. A XVIII. században iparosok, kézművesek települtek ide, a kereskedelem fellendült, iskolák, egyletek szerveződtek - ez a felvirágzás évszázada volt. Később, a XX. század végén vasút is épült, majd saját újságot jelentettek meg. A Zalaszentgróthoz csatlakozott községek: Aranyod, Tüskeszentpéter, Csáford, Teknye, Zalaudvarnok, Zalakoppány.
