Harminc perc csak magunkra a tökéletes karácsonyért

Egész nap dolgozunk, rohanunk, gyereket fuvarozunk, ha pedig éppen nincs kötött program, akkor szervezünk magunknak valamit a családdal, barátokkal, rokonokkal. Természetesen utóbbiak között rengeteg olyan időtöltés van, amelyet élvezünk, amelyben jól érezzük magunk, teljes pihenést azonban mégsem jelentenek számunkra. Ha hosszú távon nem lazítunk, ha beosztjuk minden percünket, hiába pihenünk, mégis fáradtnak, kedvetlennek érezzük magunkat, és a hangulatunk ingadozóvá válik. Az élet nem állhat csak és kizárólag teendőkből, szervezett programokból és megfelelésből. Néha kell egy kis idő, amikor csak és kizárólag saját magunkkal foglalkozunk, amikor nem akarunk senki másnak megfelelni, amikor kikapcsoljuk a külvilágot és csak magunkra figyelünk. Az énidő voltaképpen az az idő, amelyet önmagunknak szentelünk, és a lelki békét, a feltöltődést, a fejlődést, az önismeretet, vagy a pihenést szolgálja.

A szakértők egyetértenek abban, hogy ha valaki hosszú időn át mindig hátrébb sorolja magát a fontossági listán, akkor előbb-utóbb kiég, türelmetlen, feszült, fásult lesz, ami sem a családnak, sem a kapcsolatoknak, sem pedig a munkavégzésnek nem tesz jót. Az énidőről nem éri meg elfeledkezni, akkor sem, ha nehéz alkalmat találni rá. Különösen fontos lehet ez az adventi időszakban, karácsony előtt, amikor az ünnepi rohanás közben és a néha túlzásokba átcsapó rokonlátogatási hajsza előtt jó, ha adunk magunknak is egy kis ajándékot. Egy kis időt, ami csak a miénk, és ami – a bevásárláson, az ajándékcsomagoláson és a sütemény sütésen túl – segít megérteni az ünnep igazi lényegét.

Sokan bizonyára legyintenek a fent írtakra, mondván, a munka és a család mellett nincs erre idő, nem lehet órákra vagy fél napokra kiugrani a mókuskerékből. Van egy jó hírünk, nem is kell! Néha elég akár napi 15-20 perc, vagy néhány naponta egy óra, amit csak saját magunkra fordítunk és máris sokat tettünk a lelki nyugalmunkért. S hogy mivel töltsük? Nem kell nagy dolgokra gondolni. Ha csak kevés időnk van, eltölthetjük egy kávézóban vagy jó időben akár a parkban ücsörögve, sétálhatunk egy jót, elmehetünk futni vagy kerékpározni, hallgathatunk önfeledten zenét. De nagyon jó kényeztető vagy wellness programokat is találunk, amelyekhez akár fél óra énidő is elég és máris sokkal jobban érezzük majd magunkat.

Ha csak egy fél óránk van, akkor is érdemes elmenni szaunázni vagy kipróbálni a sok helyen elérhető infrakabinokat. A szauna forrósága – azon felül, hogy segíti a méregtelenítést – kényszeríti testünket és szellemünket a pihenésre, a megnyugvásra, a relaxációra. A szaunában töltött idő alatt nem gondolunk másra, kint hagyjuk a külvilágot, így agyunk is pihenhet egy kicsit.

Már 30 perc rendszeres séta is változásokat idéz elő az idegrendszerünkben - ezt több kutatás is igazolja. A stressztűrő képességünk javul, a szabad levegőn történő mozgás hatására pedig egy tanulmány szerint a rendszeresen sétálók jobban teljesítenek a kreativitással és gondolkodással kapcsolatos teszteken.

Ha nincs időnk elmenni otthonról, de van egy fél óránk, érdemes egy kellemesen aromás, illóolajos fürdőt venni.

Szintén otthon „űzhető” sportolási lehetőséget és kikapcsolódást jelent a jóga. Nagyon sokféle erősítő edzés létezik, de néha az a legjobb, ha szánunk fél óra csendet egy kis meditációra.

A masszázsok gyógyító hatásáról is rengeteget tudunk, sokféle masszázstípus várja a felfrissülni vagy gyógyulni vágyó vendégeket a magyarországi fürdőkben és masszázs szalonokban.

Vállalkozó szelleműek kipróbálhatnak valamilyen új wellness élményt, ami nemcsak kikapcsol, de fantáziánkat is megmozgatja. A jégkamra, a vízben lebegés élményét adó floating spa vagy a sóterápia mind-mind beleférnek egy fél óra szabadidőbe.

Végül, de nem utolsó sorban, ha fél óránál több időnk van (két óra bőven elegendő), érdemes hetente vagy kéthetente felkeresni valamelyik remek hazai termálfürdőt. Nem kell a legdrágábbat választani, néha a kisebb fürdők is csodás élményét ígérnek. A lényeg a nyugtató és gyógyító meleg víz, a gőzölgő medence és a testünket-lelkünket átjáró béke és nyugalom, amit mindenki megérdemel.