Hogyan javítja a láb és a csípő elváltozásait az úszás?

A csípőficam a csípő és a combcsont beízesülésénél található ízület veleszületett fejlődési rendellenessége. Különböző fokozatai vannak, lányoknál négyszer gyakoribb, mint fiúknál. A gyógyúszás a már helyretett csípőficam esetén ajánlott. Erősíteni kell a csípő körüli izmokat, és fontos feladat a csípőízület körüli izomzat megbomlott izomegyensúlyának helyreállítása és annak fenntartása.

Az úszásnemek közül elsősorban a mellúszást próbáljuk, csapott lábtempóval, ami úgy néz ki, hogy helyezzük a hangsúlyt a láb terpesztésére és figyeljünk, hogy a sarkakat is felemeljük. Ezzel a láb közelítő és távolító izmait erősítjük. Nem szabad a combokat a has alá húzni, mert ez a mozgás a csípőhorpaszizomzatot erősíti. Hátúszásnál a csípő kedvező helyzetbe kerül, és a hasizmok erősödnek. A gyorsúszás kallózó lábtempója a farizomzatot erősíti, segít visszabillenteni a csípőt normál helyzetébe. Próbáljunk mellúszó lábtempóval haladni, miközben a deszkát magastartásba helyezzük, és ugyanezt kipróbálhatjuk delfin lábtempóval is. Ajánlott még a pároskarú hátúszás mellúszó vagy delfin lábtempóval.

A Legg-Calvé-Perthes-betegség esetében általában csak az egyik csípő beteg. A combcsont nyakának vérellátási zavara okozza, a rossz vérellátás oka azonban ismeretlen. Főbb tünetei a csípőfájdalom és a járási nehézségek. A tünetek fokozatosan kezdődnek és lassan súlyosbodnak. Az ízületi mozgások korlátozottakká válnak, a combizmok pedig elsorvadnak a csökkent igénybevétel miatt. Az úszás során a csípő körüli izmokat lehet erősíteni. Végezzünk gyorsúszó lábtempót, a levegővétel fejkiemeléssel történjen. Próbáljuk a hátúszó lábtempót, míg a karok mélytartásban vannak, kezünkben pedig egy-egy vízisúlyzó van.

A Schlatter-Osgood a fiatal, még növekedésben lévő gyermekeknél jelentkező, a sípcsont felső részét érintő csontelhalási folyamat. Általában jóindulatú, visszafordítható betegség. A betegség általában 11-16 éves kor között alakul ki. A fő tünet a térd alatti terület kifejezett fájdalma, duzzanata, mely mozgás, direkt nyomás, nagyobb terhelés hatására fokozódik. A túlnyújtást és a nagyfokú térdhajlítást kerülnünk kell, ezért kezdetben deszka nélkül gyakoroljuk a lábtempókat, fájdalom esetén pihentető szakaszok beiktatásával. Első úszásnem a gyorsúszás legyen, ezt követően térjünk rá a hát- és a mellúszásra. Ha a fájdalom megszűnik, és megkezdődik a sípcsonti dudor összecsontosodása a sípcsonttal, rátérhetünk a pillangóúszásra is. Kipróbálhatjuk a pároskarú hátúszást, a mellúszó kartempót gyorsúszó lábtempóval, és a hátúszó lábtempót, miközben a kar mellettünk helyezkedik el.

A lúdtalp a láb hosszboltozatának lesüllyedése. Ha ez az ív laposabbá válik, a talp középső része a talajhoz érhet. Néha a haránt boltozat süllyedése kíséri, azonban leggyakrabban önállóan alakul ki, főleg gyermekkorban. Kialakulásában szerepet játszhatnak a laza ízületek, szalagok, öröklött genetikai hajlam, vagy a láb ízületeinek gyulladása. A talpboltozat javításánál minden olyan, vízben végezhető gyakorlatot alkalmazhatunk, ami talpi hajlítással jár és a lábszár izomzatát erősíti.

Az úszásnemek közül elsősorban a mellúszás ajánlott. A mellúszás lábtempójánál figyeljünk arra, hogy a lábfejet kifelé fordítsuk. Ennél a lábmunkánál a bokaízületben is sokrétű mozgás jön létre: hajlítás, feszítés, közelítés, távolítás, körzés. A lábfej körző mozgása az öregujj hosszú feszítő izmát erősíti, ami szintén a talpboltozat javítását segíti elő. Lúdtalpas gyerekek sok deszkával végzett mellúszó lábtempót végezzenek hason-háton. Egyébként mindegyik úszásnem – a sajátos lábtartás és lábmozgás következtében – hozzájárul a lábboltozattartó izmok erősítéséhez. Váltogassuk a mell és a delfin lábtempót, forgásokkal, miközben a levegőt háton vesszük. Ezt követően ugyanezt megpróbálhatjuk gyors- és hátúszó lábtempóval is.

A veleszületett dongaláb lényege, hogy az újszülött egyik vagy mindkét lába ún. "lóláb-állásban" rögzített. A láb hossztengelye körül befelé van fordulva úgy, hogy a felső ugróízületben hajlított, alsó ugróízületben befelé fordult helyzetű, a talp befelé, illetve felfelé tekint. Ilyenkor a feladat a szárkapocs izmok megerősítése, a távolítás, kifelé fordítás, majd a felfelé hajlítás gyakoroltatásával. Az úszásnemek közül a mellúszás ajánlott, kifelé fordított lábfejjel. A mellúszó lábmunkát gyakorolhatjuk még háton is, miközben magastartásban vízisúlyzót tartunk. Emellett javasolt még a pároskarú hátúszás, mellúszó lábtempóval.