Antioxidánsokkal a rák, és az öregedés ellen

A szabad gyökök a szervezet természetes anyagcsere folyamata során keletkeznek, veszélyes tulajdonságuk, hogy párosítatlan, reakcióképes elektront tartalmaznak. Ez minden biokémiai ciklus kiindulópontja. A szabadgyökök számos kóros folyamat okozói lehetnek, hiszen láncreakciókat indítanak el szervezetünkben. Többek között felelősek a daganatos megbetegedésekért, és a sejtek öregedéséért is.

Azonban van valami, ami képes lekötni a szabad gyököket, és gátolni az égési (oxidációs) folyamatokat. Az antioxidáns. Elképzelhetjük úgy is, mint egy korróziógátló festéket, amit a rozssdásodó, vagyis oxidálódó vascsőre kenünk. Ne feledjük: minél idősebbek vagyunk, annál hajlamosabbak vagyunk az oxidációra: testünk berozsdál. Minden, ami megelőzi vagy lassítja az oxidációs folyamatokat, antioxidánsnak minősül.

Ezeket részben a szervezet maga állítja elő: különféle enzimjeink antioxidáns hatásúak. Közéjük tartozik például a kataláz, a glutation peroxidáz és a szuperoxid dizmutáz. Néhányuk előállítására nyomelemekre, vagyis olyan ásványi anyagokra is szükségünk van, mint a szelén, a vas, a mangán, a réz, vagy a cink. Az enzimek nem termelődnek túl nagy mennyiségben, így nem képesek megvédeni szervezetünk összes sejtjét: szükséges, hogy a táplálékkal is fogyasszunk antioxidánst. Ilyenek például az A-vitamin, a C- és az E-vitamin.

Hatásmechanizmusukban kétféle fajtájuk van. Egyesek oxidálódnak: maguk kötik meg az oxigén-, vagy nitrogén molekulát, mint a citromsav, mások - és ezek a fontosabbak -: véglegesen hatástalanítják a láncreakciókat szervezetünkben elindító szabad elektronokat. Ilyenek egyebek mellett a flavonoidok.