A rómaiak is úgy lazultak, ahogy mi

A rómaiak Pannonia provincia, vagyis a mai Magyarország területét az első században hódították meg. Előbb a Balatontól nyugatra lévő területeket foglalták el, majd fokozatosan haladtak a Duna vonaláig. A mai Magyarország területén számtalan római település maradványait tárták fel, közöttük több fürdő emléket is találunk. Egy római fürdő szinte ugyanúgy működött és ugyanazokat a funkciókat látta el, mint ma egy fürdőkomplexum vagy egy wellness szálloda, nemcsak a mindennapi tisztálkodást szolgálták, hanem a lazításnak, a pihenésnek a színterei is voltak. A nagy császári fürdőkben gyakran szerveztek kulturális programokat, koncertet, színházi előadást, sőt néhány helyen könyvtár is üzemelt. A rómaiak szinte mindenhol, a legkisebb településeken is kihasználták a helyi források kínálta lehetőségeket és fürdőt építettek. Sok közülük ma is megtekinthető. Induljon a „fürdő-túra”!

Budapest területén belül is több helyen találhatunk római emlékeket - a legismertebb, legjobban fennmaradt a mai Óbuda területén található Aquincum. Az egykori római települést és katonai tábort 89 körül alapították, virágkora a 2-3. századra esett, de egészen a 4. századik létezett. Kutatások szerint több, ma működő budapesti fürdőt tápláló forrás vizét már az ókorban is hasznosították, például a mai Római Strandfürdő területén működő források némelyikét. A katonai fürdőket, így a Flórián térnél fennmaradt Thermae Maiores-t  katonák számára létesítették, de természetesen nem csak ők vehették ki a részüket a fürdőzés örömeiből. Voltak a magánfürdők, ezek közül Aquincumban a legszebb a Hajógyári-szigeten, a helytartói palotának a fürdője lehetett. Legnépszerűbbek és a társadalmi igényeket kiszolgáló fürdők pedig a közfürdők voltak, amelyeket általában belépődíj ellenében használhattak a rómaiak.” Aquincum területén 24 fürdőről van tudomásunk.

Minden római fürdő három részből állt: a frigidárium hideg vizes, a tepidárium pedig langyos vizű és levegőjű fürdőegység volt. A fürdő harmadik része volt a caldarium, a legforróbb fürdőegység, ahol egyes elgondolások szerint a padló hőmérséklete akár 55-57, a levegőé pedig körülbelül 50 fok lehetett. Ennek emlékei láthatóak Tácon is. Gorsium hazánk egyik legjelentősebb római kori települése – ez található a mai Tác község területén. A mai romterület, azaz a Gorsium Régészeti Park, nagyjából 200 hektáros, bejárása közel két órát vesz igénybe - a romok között a közfürdő mellett palota, ókeresztény bazilika, hivatalos épületek, lakóházak és laktanya maradványai láthatóak.

Kevesebben ismerik Brigetio nevét. A település a mai Szőny (Komárom) területén a római időkben jelentős katonai tábor és polgárváros volt. Az ásatások során előkerült téglák, bronz pénzérmék, ékszerek és edények a komáromi Klapka György Múzeumban és a tatai Kuny Domokos Múzeumban tekinthetőek meg. A dunai gátépítés közben azonban arra is fény derült, hogy a terület már a római időkben is fontos fürdőváros volt - hatalmas, mintegy 800 négyzetméteres fürdőkomplexum, valamint csatornázott, padlófűtéses házak romjait sikerült feltárni. Savaria Szombathely római kori neve - ez a város volt a Borostyánút egyik állomása, a 2. századtól Felső-Pannonia vallási központja, később tartományi székhely. A római emlékek egy része a Járdányi Paulovics István Romkertben látható - itt az 1937-es ásatások során tártak fel jelentős épületcsoportokat: egy egykori palotát, és annak pazar mozaikpadlóját, római kori fürdőházat és Mercurius-szentély alapfalait is.