Bükkszék
Történelmi áttekintés
1275-ben említette egy oklevél Sceek névalakban. 1466-tól 1697-ig a Bessenyey család bírta a falu egy részét, több köznemesi családdal együtt.
1937-től kőolaj után kutattak az ún. Bükkszéki boltozaton. A kitermelt olaj mennyisége nem volt jelentős, de ekkor fedezik fel a 39-40 fokos hévizet.
Bükkszéknek az 1939-ban feltárt, emésztőrendszeri, légúti és mozgásszervi panaszokra kiváló Salvus gyógyvíz hozta meg az országos ismertséget. 1799-ben említi elsőként Vályi András a későbbiekben világhírűvé vált bükkszéki sós vizet: nevezetes kősziklából eredő forrás van a határában, mely tavasszal és ősszel úgy megfejéríti a sarat és gyepet, mintha liszttel meghintenék, érezhetően sós voltáért a marhák is nagyon szeretik.
Fényes Elek Pesten 1851-ben nyomtatott Magyarország geographiai szótára már megemlíti Szék magyar falu ismertetésénél, hogy van egy kőszikláből fakadó sóstartalmú forrás vize. Ferenci István 1935-ben a Bányászati és Kohászati Lapokban hivatkozik Pesty Frigyes 1863-ból származó leírására, mely szerint: A Sóslápu és a Sósverő nevet viselő szántóföldek az ezen szántóföldek közt lévő sóskútról nyerték nevüket
Az 540 méteres mélységből kitermelt, mintegy 40 °C hőmérsékletű alkáli-hidrogén-karbonátos termálvízet helyben palackozzák. A palackozott gyógyvizet országszerte forgalmazzák. A falu fürdőjén májustól augusztusig lehet fürödni ebben a világviszonylatban is egyedülálló vízben. A termálfürdőben 2012-ben melegvizű gyógyfürdőépületet adtak át.
2007 augusztusában a kutatások 70. évfordulója alkalmából nyílt meg az olajfúrás történetéről szóló állandó kiállítás a strandon, valamint a községben olajosok útja elnevezéssel 5 emléktáblát állítottak az olajkutatások emlékére a fúrások helyszínein.
Bükkszék jelenlegi lakosságszáma (2102-es adat szerint) 742 főre tehető.
