Miskolctapolca

A 18. század elején még nem népesült be a környék, ám a mai fürdő "őstörténete" erre az időre nyúlik vissza. 1711-ben a tapolcai apát a vármegye segítségét kérte, hogy "meleg vizet lehessen óvni", a hideget pedig elvezetni. A fürdőépület el is készült, leírását 1743-ból ismerjük a vendéglátás, de a korai gyógyításnak is fontos tárgyi emlékeként. Amikor a víz elnyűtte az épületet, időről időre újjáépítették. Az úgynevezett fürdőházak folyamatosan váltották egymást 1934-ig, amikor is Tapolcát hivatalosan üdülőhellyé nyilvánították. Időközben pedig az üdülőhellyé válás látványos következményeként megjelentek a vendéglátóhelyek, fogadók, panziók, s rohamosan nőttek egymás mellett az épületek, villák. A fejlődés és fejlesztés középpontjába a gyógyvíz került. Ennek jegyében bontották le a régi fürdőépületet 1938-ban, s helyén még ebben az évben megnyitották az új tavi-fürdőt, impozáns fürdőházával, mely 1969-ig állt.
Miskolctapolca ma már igazi kuriózum a termálfürdők palettáján. Barlangfürdője Európában egyedülálló, hiszen karsztbarlangban ilyen magas hőfokú víz másutt nem található. Nem csoda, hogy a mai formájában 1941-ben megnyitott termál barlangfürdő rögvest az európai fürdők listájának a 3. helyére került. Azóta persze ismét többször megújult, az utóbbi években is sokat épült-szépült.

A környék már az ősidőkben lakott volt, az őskori leleteket a Herman Ottó Múzeum őrzi. A középkorban a Miskolcot alapító nemzetség szállás- és temetkezési helye volt. A Tapolca nevet a népvándorlás korában itt átvonuló szláv törzsektől kaphatta, Anonymus már ezen a néven említi. 1219-ben már monostor állt itt, melyben bencés szerzetesek laktak egészen a 16. századig. A török uralom idején azonban a folytonos támadások miatt a szerzetesek elhagyták a területet, mely lakatlan maradt egészen a 19. századig, bár nyaralóhelynek már az 1700-as évek elején használták.

1711-ből maradt fenn a váci püspök levele, melyben a püspök a fürdőhely rendbetételére kéri a vármegyét. A fürdő ekkoriban a görömbölyi apátság tulajdona volt. A püspök kezdeményezésére a gyógyvíz számára három medencét alakítottak ki, mellette öltözők és egy hatszobás fogadó épült. Az 1830-as években már fedett fürdő állt a módosabbak rendelkezésére, a köznép továbbra is a szabad ég alatt fürdött.

A 19. század végén Miskolc városa megvásárolta Tapolcát az egyháztól. 1934-ben üdülőhellyé nyilvánították a települést, ami gyors virágzásnak indult, éttermek, panziók nyíltak. 1941-re a fürdőnek új, impozáns épülete épült, 1959-ben átadták a közönségnek a tulajdonképpeni barlangfürdőt (mindeddig csak a barlangokon kívül fürödhettek a barlangból eredő termálvízben), 1969-ben pedig szabadtéri medencével egészítették ki a komplexumot.

2005. január 16-án népszavazást tartottak Tapolcán a városrész függetlenedéséről. A többség a Miskolc mellett maradás mellett döntött (a szavazás érvényes és eredményes volt). 2008. december 7-én újabb népszavazást tartottak a településrész önállósodásáról, ezúttal a leválás mellett szavazók voltak többen. Az önkormányzati miniszter eljárási hibák miatt nem terjesztette a köztársasági elnök elé a leválási kérelmet, az emiatt benyújtott keresetet pedig a bíróság elutasította, így Tapolca Miskolc része maradt.