Hogy kerül a kisbaba az ablakba? – Kautzky Armanddal barangoltunk

Eger, Miskolctapolca, Lillafüred, Szilvásvárad környéke a legkedveltebb úti célok közé tartozik mind a wellness, mind a túrarajongók, mint a kulturális kikapcsolódásra vágyók körében. Ezen a vidéken született és töltötte kisgyermekéveit Kautzky Armand színész, akit jól ismerünk Pierce Brosnan, John Malkovich vagy Rupert Everett magyar hangjaként, aki több rádiócsatorna és tévé műsor szignáljaival is életünk részévé vált, aki jelenleg többek között az Új Színházban a Hangemberek című darab rendezője és szereplője, és aki ma alkalmi „idegenvezetőnk” lesz ezen a környéken.
 
Egerben születtél, aztán még óvodás éveid előtt szüleiddel együtt Miskolcra költöztetek. Mihez köthető legkorábbi gyerekkori emléked?
Egyértelműen a színházhoz, ami már egészen kicsi gyermekként is meghatározta az életemet. Lévén édesanyám és édesapám is színész volt, nagyon sok időt töltöttem a színfalak mögött, akár velük együtt, akár az előadás vagy a próbák végére várva. Nagyon sokszor előfordult, hogy ha este nem tudtak kire hagyni, inkább bevittek magukkal a színházba, hiszen kisfiúként nagyon féltem otthon egyedül. Két éves voltam, amikor elköltöztünk Egerből, mert a szüleim a miskolci színházban kaptak lehetőséget.
 
Akkor te inkább már Miskolcra emlékszel vissza, ugye?
Igen, Egerből nemigen van még saját kisgyerekkori emlékem. Viszont nagyon sok Egerhez kötődő történetet hallottam a szüleimtől. Az életüknek nagyon fontos része az Egerben eltöltött néhány év, hiszen ők ott kezdték a közös életüket és ott született első és egyetlen gyermekük is. Az ő emlékeik mára az enyémekké váltak, hiszen annyiszor hallottam őket. Így, ha én nem is emlékszem rá, el tudom mesélni, hogy magamra rántottam a forró levest és rohanni kellett az ügyeletre. Vagy azt a sztorit is jól tudom, hogy az egri vár lábánál laktunk és a főbérlő, akitől a szobánkat béreltük, kirakott az ablakba aludni egy párnán, mint „csodaszép kisbabát, akinek látványára tódulnak majd a turisták”.

Visszamentél esetleg valaha megkeresni ezeket a helyeket, amelyekről a szüleid meséltek?
Nagyon érdekes, mert ezt a lakást, ahol a vár aljában a hátsó szobát béreltük, megnézhettem felnőttként egy véletlennek köszönhetőn. Körülbelül 10 évvel ezelőtt, mintegy 800 előadás után pont Egerben, a Líceum udvarán búcsúztam el a Macskák című darabtól, akkor játszottam benne utoljára.  Másnap egy kollégámmal sétálgattunk a városban és elmentünk a vár alatti utcáig, ahol – az elbeszélésekből jól tudtam – valaha éltünk. Meg is találtuk a lakást, egy üzlet működött a helyén. Bementünk, körülnéztünk, próbáltam felfedezni az emlékeimet. Egyszer csak megszólított a velem nagyjából egykorú eladó hölgy, hogy „ne haragudjon, ugye maga Kautzky Armand”. Bemutatkoztam neki és ő elmesélte, hogy ez a ház az ő édesapjáé volt és azt is hozzátette, nyugodtan tegeződhetünk, hiszen ő tologatott engem egy babakocsiban annak idején. Egészen varázslatos találkozás volt.
 
Kisiskolás korodban elköltöztél Miskolc és Eger környékéről. Visszajársz azért ma is? Akkor is, ha nincs ott előadás?
Ajjaj, rengeteget. Unokaöcsém, keresztlányom Miskolcon él, őket sokszor meglátogatjuk. Sok minden köt Egerhez is, felkértek például, hogy az „Egerért”, egyesületnek a tagja legyek, el is vállaltam, nemrég pedig egy Vass Albert szobrot avattunk fel a városban.
 
Van kedvenc helyed a környéken?
A szokásos, szinte kötelezőnek is nevezhető látványosságok, mint az Egri vár, a bazilika, az egri minaret, vagy Lillafüred, Miskolctapolca, a szilvásváradi ménes és a vízesés mind-mind a szerepelnek a kedvenceim listáján. Aki még nem járt ezeken a helyeken, annak csak ajánlani tudom őket. De ha valamit ki kellene emelnem, akkor Parádsasvár lenne az. Nagyon szeretünk a családdal együtt a Parádsasvári kastélyszállóban pihenni. Mind a kastély, mind pedig a környezete csodálatos. Imádunk ott pihenni, a környéken bóklászni, élvezni a nyugodt kikapcsolódást.

 Tudsz olyan különleges helyet mondani, amiről szerinted talán sokan nem tudnak?
Egerben éppen akkoriban épült a színház, amikor megszülettem. Mivel nem volt saját kőszínházuk, ezért az ottani színészek egy templomban játszottak. Ez egy afféle „kiátkozott” templom volt, amelytől megvonták a szakrális működéshez való jogot, viszont kiváló akusztikával bírt, volt benne elég hely, így lehetett benne színházi előadásokat tartani. Az épületnek a mai napig az a neve, hogy a „rossz templom”, ma kiállító teremként működik. Aki arra jár, keresse fel, a bazilikától nem messze található és most már azt is tudni fogják, hogy egyszer régen itt játszottak az egri színészek.
 
A strandok és a fürdők is nagyon népszerűek ezen a környéken. Hogy állsz ehhez a témához?
Nem vagyok egy strandra járós típus. Az egri strand óriási és rengeteg csodálatos élményt kínál, de megmondom őszintén, ilyen szempontból eléggé visszahúzódó típus vagyok, inkább csak otthon, a saját kertünkben tudom igazán elengedni magam és önfeledten strandolni a gyerekekkel. A wellness hotelek nyújtotta szolgáltatásokat viszont nagyon tudom élvezni. Nagyon szeretem a különböző szaunákat, kedvelem a relaxációs szobákat és bár nem vagyok nagy rajongója a masszásnak, egyre jobban érzem, hogy szükségem van rá. Tudom, hogy jó masszőr csodákat tud tenni az ember izmaival, csontjaival, de szemérmes ember lévén mindig hosszú időbe telik, mire rászánom magam a masszíroztatásra. Nem a hétköznapjaim része sajnos a wellness, de talán éppen ezért olyan üdítő és különleges akkor, ha lehetőségem adódik rá.
 
A színpadi munka elég komoly fizikai megpróbáltatást is jelent. Azt mondod, a strand és a wellness csak alkalmi részese az életednek. Mivel tartod karban magad?
Most lehet, hogy inkább lódítanom kellene valamit, de sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy semmivel. Hiába vette meg a feleségem a futógépet, hiába van ott az udvar, ahol mindenféle szabadtéri sportokat beiktathatnék az életembe, sajnos lustaságból nem teszem. Sajnos hiányzik a sport az életemből, de büszkén jelentem, hogy a héten van az első power plate edzésem. Most próbálom ki, hogy eredményes-e számomra ez az edzés módszer, ha igen, akkor elképzelhető, hogy az életem részévé válik.