A wellness az étkezésről is szól! De kinek szól a wellness?
Noha a wellnessről mindenkinek a hétvége és a fürdőzés jut eszébe, a hetvenes évek Kaliforniájából induló trend ennél többet jelent: a testi-lelki jó közérzet megteremtését. Ezért az egészségmegőrző, kényeztető kezelések mellett magába foglalja az egészséges táplálkozási szokásokat is. Ám mivel a wellness egy jóléti állam válasza a természetközeli életmód elvesztésére, nekünk egy kicsit másként kell gondolkoznunk az egészséges táplálkozásról. Alapanyagait nem a szupermarket biopolcain, inkább a parkolójában kell keresnünk.
Ha azt elemezném, mit jelent egy nyugati, jóléti társadalom normái szerint egészségesen táplálkozni, kissé tévútra vinne. Beszélhetnénk a minél természetesebb, elsősorban növényi élelmiszerekről, zöldség-, és gyümölcsfélékről, a zsír-, és kalóriaszegény táplálkozásról, csírákról, magvakról és természetesen a cornflakesről, esetleg a vegetáriánus táplálkozás különféle módjairól. De - furcsa ezt kimondani - szerencsére nem élünk Amerikában, ahol még egy ízletes paradicsomot sem lehet kapni. Sajnos a szupermaketekben ez idehaza is így van.
Ha táplálkozásunkról van szó, kétféle szélsőséges magatartásformával találkozhatunk. A probléma az, hogy a kevésbé tudatos, árérzékeny fogyasztó sajnos hajlamos bármit megvenni, amire a szupermarketek polcán ráakad, és az ára megfizethető. A másik véglet az a néhány biofogyasztó, akinek pénztárcája megengedi, hogy az egészségesnek mondott termékek jóval magasabb árát is megfizesse. Mivel azonban a drága biotermékek a mai napig nem rendelkeznek EU-s védjeggyel, néha egyértelműen ki is derül egy-egy árucikkről, hogy csak parasztvakításról van szó. Vagyis sokszor nem tudni, hogy a bio mitől bio, hacsak nem az árától.
Hogy megtaláljuk a ránk szabott utat, ám egyúttal reagáljunk is a problémára, melyre a wellness is ad egy választ, a világpiacról a helyi kis piacokra kell lépnünk. Globálisról a lokálisra. Képletesen szólva, és a valóságban is. Hogy ne az íztelen olasz paradicsomot együk.
A tudatos, egészségére és pénztárcájára egyaránt ügyelő fogyasztó ma Magyarországon nem a bio termék és a wellness-étkezés fogalmából indul ki. Inkább keresi a helyi termékeket, melyek forrását ellenőrizni tudja. Lehetőleg magától a termelőtől vásárol.
Ám sajnos a házi kistermelők, valamint az egészség-, és környezettudatos fogyasztók egymásra találását továbbra sem segíti elegendő kistermelői piac. Juli néni és Feri bácsi sokszor ma is közlekedési csomópontokban, vagy - ha megtűrik - egy szupermarket parkolójában kénytelen portékáját kínálni. A tanácsom, hogy keressük meg őket! A kiskertből lehet aztán egyszerre jó ízű, és tápanyagokban gazdag wellness kosztot készíteni!
Teo Wassermann
