Régen ez volt a legnépszerűbb budapesti fürdő - mi történt?
Fürdőbemutató sorozatunk újabb részében a Margit-híd lábától nem messze található, igazán kivételes Lukácsba kalauzoljuk olvasóinkat.
Több szempontból is különlegesnek számít a budai Lukács, egyrészt ez az egyetlen fővárosi fürdő, melynek két úszómedencéje is van, másfelől pedig a Gellért megnyitásáig ez volt Budapest legmodernebb és legnépszerűbb fürdője. És akkor még szót sem ejtettünk a hálatáblákról, a jeles törzsvendégekről, vagy arról a tényről, hogy ez fővárosunk egyik legrégebbi fürdője.
Már a rómaiak is hasznosították a József-hegy lábánál fakadó forrásokat, és az sem véletlen, hogy a honfoglalás idején Felhévíz elnevezésű település állt a mai Császár és Lukács fürdő területén. Később, a XII. században betegápolással foglalkozó Szent János-lovagok, majd rodoszi és máltai lovagrendek telepedtek le a Lukács környékén és fürdőt is építettek a kolostoraik mellé.
Természetesen a törököket "sem hagyta hidegen" az itt fakadó víz, ekkor is működött a környéken fürdő, ami Szokullu Musztafa közkedvelt fürdőhelye volt. De feltehetően a budai beglerbég nevéhez fűződik a lőpor és őrlő malom kiépítése is, melynek segítségével a feltörő forrás energiáját a lőporgyártásban, illetve a gabonaőrlésben hasznosították.
Úton a siker felé
Buda visszafoglalása után a fürdő először kincstári tulajdonba került, majd 1884-ben Palotay Fülöp, óbudai molnármester vásárolta meg és indította el ismét a népszerűség útján a Lukácsot. Palotay átalakítások és bővítések sorát kezdte meg, felépült a gyógyszálló, modern vízgyógyászati osztályt létesítettek, illetve átépítették az uszodát. Az épületet Ray Rezső tervei alapján húzták fel.
A fejlesztés olyannyira jól sikerült, hogy a Lukács lett Budapest legmodernebb és legnépszerűbb fürdője a Gellért megnyitásáig - a világ minden szegletéből érkeztek ide a gyógyulni vágyók. Ekkoriban honosodott meg az a hagyomány is, hogy a gyógyult betegek márvány "hálatáblákat" helyeznek el fürdő udvarának falán. Sajnos ezeknek jelentős része a második világháború során megsemmisült.
1937-ben épült meg az ivócsarnok, majd 1979-ben a Lukácsban jött létre az első komplex gyógyfürdőellátást biztosító részleg (nappali kórház).
Nem csak a vízről szól
Lukács élete azonban a 19. századtól kezdve nem csupán a víz gyógyító hatásáról szólt, a fürdő egyben a társasági élet egyik központja is lett. A 20. században neves közéleti és értelmiségi személyiségek törzshelyévé vált a Lukács, járt ide egyebek között Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Vas István, Déry Tibor, Zelk Zoltán, Makk Károly, Bacsó Péter, Kállai Ferenc és Örkény István. A törzsközönséget olyannyira nagy becsben tartják a Lukácsban, hogy a termálmedencéket a többi medencével összekötő folyosón található számozott kabinokat csak ők használhatják.
Medencék és gyógyvíz
A gyógyfürdő termál részlegén 32, 36 és 40 fokos medencékben lehet csobbanni, de található itt egy szauna, egy gőzfürdő és egy merülőmedence is. Sportolásra két szabadtéri úszómedencében van lehetőség, az izgalmakat pedig egy szintén szabadtéri élménymedence biztosítja. 2009-ben nyitott meg az új wellness részleg, ahol Kneipp medence, merülő medence, szauna, jégkása és Himalája sófal várja a vendégeket.
A Lukács a Molnár János-barlangból nyeri gyógyvizét, ami nátriumot is tartalmazó kálcium-magnézium-hidrogénkarbonátos és szulfátos-kloridos hévíz jelentős fluoridion tartalommal. A víz kiválóan alkalmazható az ízületek degeneratív betegségei, idült és félheveny ízületi gyulladások, gerincdeformáció, porckorongsérv, idegzsábák, a csontrendszer mészhiányos állapotai és sérülés utáni állapotok esetében.
