Étrend-kiegészítők: elhiggyem, ne higgyem?

Ám itt már határozottabban van szó az egészségünkről, az egészségtudatos vásárlók biorajongókénál szélesebb körére vetik ki a hálót. Az egészségét pedig mindenki félti, főleg, ha már megtapasztalta az ellenkezőjét. Mivel egy fogalom mindig felveti az ellenkezőjét is, engem a megfizethetetlen egészség fenyegető réme kísér ezeknek a termékeknek a polca előtt. Talán nem egyedül vagyok, aki minduntalan sebesen, lelkiismeret-furdalástól gyötörve halad el előttük.

Ezeknél a termékeknél - akár a biotermékeknél - sokszor homályban marad, mit tudnak, miért van rájuk szükségünk, szükségünk van-e rájuk egyáltalán.

Nem mintha ne reklámoznák agyon őket. Egyeseknél kifejezetten a Coca-colának, Amerika szimbolikus termékének a szindrómáját érzem, melynek fogyasztói árában a beépített reklámköltségek képviselik a legnagyobb hányadot. Ám a reklám, a marketing nyelve nem informálni, hanem meggyőzni szeretne. Noha az informatívabb tájékoztatással sem igen vagyunk kisegítve, tekintve, hogy egy átlagembernek igen kevés dologról vannak speciális ismeretei.

Hisszük vagy nem hisszük - ez ma már nem csak a vallás kérdése, de a politikáé, a médiáé, modern világunké. Ugyan hogyan tudnám eldönteni, szükségem van-e a magnézium tablettára? Úgy tűnik, mindenre jó! Nyugodt alvást, izomgörcsök nélküli stresszmentes hétköznapokat, a nőknek pedig kellemes közérzetet ígér a nehezebb napokra. Épp csak boldog életet nem garantál.

Mellékhatások... azaz félreértések elkerülése végett: nem a szupermarketek dömping élelmiszereinek pártján állok. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az ipari élelmiszerek, és az egészséges táplálkozás nem szinonim fogalmak. Jó esetben csak a tápérték hiányzik belőlük, ám akár már egy helyben készített sajtos bagettet is kifejezetten egészségtelennek gondolok. A világ végéről beszállított áruk garmadájáról nem is beszélve...

Mintha az étrend-kiegészítőkre éppen tömeg-termelt élelmiszereink miatt lenne szükség. Hiszen valaha a helyben készített-termesztett élelem, legyen az tyúk, tojás, tej-vaj-túró vagy különféle zöldségek, gyümölcsök természetes körülmények között készültek. Ma már a legalapvetőbb gasztronómiai alapanyagoknak is van ipari változata. Az eredetihez, a házihoz pedig bajos hozzájutni.

Ami tehát kimarad táplálékainkból, azt megvehetjük étrend-kiegészítők formájában. Nekem legalábbis úgy tűnik, ezért kellenek az extra vitaminok, nyomelemek, a messzi földrészekről származó legkülönbözőbb tápanyagforrások,  a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények.