A császár új fürdőruhája, avagy így fürdőztek a királyok és hercegek

A fürdőzés és víz látványának nyugtató hatása nem mai felfedezés. Az ókori görögök és rómaiak fürdő imádata jól ismert, de - bár jó pár évszázaddal később- az európai uralkodói osztály is megteremtette a számára megfelelő, nemes és előkelő miliőt.

A tenger ismeretlen, nyugtalan és sokáig félelmetes közeg volt az emberek számára, nagyon sokáig nem igazán merészkedtek vízbe. Voltak persze „lázadók”, a fiatal Goethe például nagyon szeretett a szabadban fürdeni, egy másik költő, Lord Byron pedig azzal keltett feltűnést, hogy átúszta az Égei-tengeri szorost. Ezektől az extrém „művészi megmozdulásoktól” eltekintve azonban a tengeri fürdőzés csak a múlt században terjedt el Európában.

A közlekedés fejlődésével a francia riviéra partszakaszán jöttek létre először uralkodói fürdőhelyek, mint Dieppe vagy Trouville. Uralkodói vendégei révén a legelőkelőbb tengeri fürdőnek Biarritz számított. A közeli Spanyolország arisztokratái fedezték fel a halászfalut, de III. Napóleon későbbi feleségének is megtetszett és a császárral is visszatért ide. Az uralkodó hatalmas villát építtetett a feleségének, melynek a neve ma is Villa Eugenie. Európa előkelőségei, koronás fői látogatták Biarritzot, amely megőrizte előkelőségét, napjainkig a világ legelőkelőbb társasági életének ad színteret.

A tengeri fürdőzés azonban sok nemesi rangú hölgy és úr szemében nem számított elég előkelőnek, hiszen a tenger és az óceán bárki számára elérhető és megközelíthető volt. Természetesen nem akartak szolgáikkal és az éjszakai műszak végeztével a tengerben tisztuló örömlányokkal „egy vízben” fürdeni, ráadásul az évszakok változása erősen korlátozta a lehetőségeiket. Létrejöttek tehát Európa „úri fürdőhelyek”, legtöbb esetben előkelő nyári kastélyok és meleg vizes források környékén.

Ausztria fővárosának közelében, Bécstől 26 kilométernyire, Badenben alakították ki nyári rezidenciájukat a Habsburgok. A kastély már a 18. században is viszonylag nagy medencével rendelkezett. A dinasztia közelsége művészeket vonzott Badenbe. Keresett itt gyógyulást Beethoven, koptatta sétányait az idősebb Strauss, de a Csárdás Királynő zeneszerzője Kálmán Imre is.

Ferenc József korának másik fontos fürdőhelye Salzkammergut, Bad Ischl volt, ami a 19. század elején nagyon gyorsan népszerűvé vált. A vendégek közt ott voltak a Birodalom meghatározó személyiségei, mint Metternich, Rudolf trónörökös, Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné. Itt tartotta eljegyzését Ferenc József és Erzsébet, azaz Sissy hercegnő és itt ünnepelték minden évben a császár születésnapját is. Azt mondhatjuk, hogy Bad Ischl kifejezetten a császár körüli elit fürdőhelye volt, akik tudatosan törekedtek az elkülönülésre. Az üdülőváros vendégei közt feltűntek a kor híres zeneszerzői Johann Strauss, Johannes Brahms és Lehár Ferenc is.

Azonban a Habsburg birodalom legismertebb fürdővárosa kétségkívül a mai Csehország területén működő Karlsbad, azaz mai nevén Karlovy Vary volt, amelyet IV Károly német-római császárról nevezték el. A hőforrások Európa valamennyi szegletéből vonzották a gyógyulni vagy üdülni vágyókat. A 75 fokot is elérő sós vizet gyomorbajokra ajánlották. A 19. században az elegáns fürdőhelyen az ivókúra központi helyet foglalt el. Aki végig járta a gyógyulás reményében a 12 ivó kutat jutalomként megkóstolhatta Becher doktor találmányát a Becherovkát. A fürdőváros állandó vendége volt Goethe, Schiller, de Gogol, Lev Tolsztoj, Liszt és Chopin is többször megfordultak Karlsbadban.

Marienbad is kedvelt volt a magyarok körében itt tartotta esküvőjét 1875-ben Eötvös Lóránt. VII. Edward előbb walesi hercegként majd királyként nyolcszor vendégeskedett a fürdővárosban. Egyre növekvő számú tisztelői között Wesselényi Miklós báró és Vörösmarty Mihály a legismertebb magyarok.