Aktuális akciók
Karácsonyi ajánlatokKarácsonyi ajánlatok Karácsonyi ajándéktippekKarácsonyi ajándéktippek Fürdőbelépő ajándékbaFürdőbelépő ajándékba Szilveszterezzen fürdőbenSzilveszterezzen fürdőben További ajánlatok

Egyiptomi parfümöktől egy véletlen levendula balesetig – az aromaterápia története

2018. 11. 06. 19:30
Forrás: termalfurdo.hu
Fürdőtörténet
Az aromaterápia illóolajok segítségével ápolja testünket és lelkünket. A növényekből nyert olajokat használhatjuk sebgyógyításra, gyulladáscsökkentésre, szépítkezésre, de még a háztartásban is megvan a helyük. Tudták, hogy már ókori Egyiptomban is ezzel gyógyítottak? A kínaiak pedig már 4000 évvel ezelőtt is annyi illatos olajat ismertek, mint ma? Az aromaterápia történetének néztünk utána.
Az illóolaj a növény lelke. A növények szirmában, a levelében, a szárában, a gyökerében, a termésében vagy a magvában koncentrálódik az értékes olaj, ami illatuknak is forrása. Az aromaterápia egy olyan holisztikus gyógymód, mely illóolajok és növényi olajok segítségével állítja helyre a test és a lélek egyensúlyát. Bizonyított tény, hogy az illóolajok a bőrbe masszírozva perceken belül bekerülnek a véráramba, így nem csak a masszírozás helyén fejtik ki jótékony hatásukat, hanem szervezetünk egészére hatnak. Konkrét gyógyítási célra is használhatók, hiszen egyes illóolajok csökkentik a gyulladást, segíthetik a sebgyógyulást és jól kiválasztva némely bőrbetegség esetén is enyhíthetik a tüneteket.

A híres egyiptomi parfüm

Az aromaterápia elnevezést először 1928-ban Dr. René Maurice Gattafossé francia vegyész használta, aki azt tapasztalta, hogy a kezén lévő égett seb a rácsöppentett levendulaolajtól hamar begyógyult. De annak ellenére, hogy a modern aromaterápiáról csak 15-20 éve beszélhetünk, az ősi aromaterápia felfedezőinek Egyiptomot tartjuk, akik már időszámítás előtt 4500 évvel bizonyíthatóan alkalmazták ezt a gyógyító terápiát. Az ókorban az illatos kenőcsöket isteni eredetűnek tekintették és a gyógyításban is használták. Ezért az ókori egyiptomiakat tartják az aromaterápia felfedezőinek, a régészek ugyanis olajmaradványokat találtak, amikor felnyitották az i.e. 3000-ben uralkodó Ménész király sírkamráját, de Tutenhamon fáraó sírkamrájában is illóolajokat tartalmazó vázákat találtak. Feltételezések szerint az elhunytak mellé eltemetett illóolajokat a túlvilágra szánták az előkelőségeknek, hogy ott se szenvedjenek hiányt a csodaszerekből. Nemcsak gyógyításra, hanem csábításra is használták az olajokat, az egyiptomi parfüm abban az időben olyan híres volt, mint most a francia kölnik. Az egyik épen maradt templom falain több parfüm részletes leírása is megtalálható.

A kínai orvoslás adta mindennek az alapját

Az ókori Kínában is jól ismerték az aromákat. Az i.e. 2700 körül írt Nagy Gyógynövénykönyv 365 gyógynövényt sorol fel, nagyjából minden napra jutott egy. Szinte mindent tudtak, amit a mai szakemberek, akik nagyjából 400 féle olajat használnak. Indiában is ismerték és használták az illóolajokat ebben az időben, az ajurvédikus gyógymód, melynek alapja az illatos olajok alkalmazása, nagyjából 3000 éves múltra tekint vissza. Az egyiptomiakhoz hasonlóan a görögök is ismerték az olajok előnyös tulajdonságait. Hippokratész, akit az orvostudomány atyjának neveznek, az olajok használatát ajánlotta a pestis megelőzésére, Athén utcáin pedig olajjal töltött füstölőket állítottak fel a betegség megelőzésére.
Egyiptomi parfümöktől egy véletlen levendula balesetig – az aromaterápia története

A „wellness” forradalma Rómában

Az ókori Rómában állítólag Néró házát egy csőrendszer hálózta be, ezen keresztül különböző illatanyagokat juttatott be a szobákba. Julius Caesar idejében pedig az emberek a nyilvános fürdőkben testmasszázst is igénybe vehettek, amelyhez természetesen illóolajokat használtak. Nemcsak külsőleg alkalmazták a csodaszert, az ókori görögök és rómaiak rózsaolajat használtak az étkezésekhez, mert úgy vélték, hogy ez az olaj segíti a májműködést és az emésztést is. A kor híres orvosa Dioszkoridész ekkoriban alkotta meg máig ismert tankönyvét, amiben már részletesen írt az illóolajokról is. Perzsiában élt egy Ibn Szína nevű filozófus és orvos, aki az aromás anyagok és fűszerek felhasználásáról írt könyvében, valószínűleg ő lehetett a lepárlás feltalálója.

A sötét középkor is igényelte az illatokat

A korai középkorban a fürdőzéssel és az orvoslás fejlődésével együtt az illóolajak használata is háttérbe szorult. A keresztes lovagok ugyan elhozták magukkal az olajakat és illatszereket Európába, de ez a testápolás „színvonalán” és gyakoriságán nem sokat változtatott. Az olajokból illatszereket készítettek, melyeket főként a kellemetlen szagok elnyomására használták, a fürdés akkoriban nem volt divat. A gyógy- és fűszernövényeket a kolostorok kertjeiben nevelték a szerzetesek. Ők készítették az illóolajokat és gyógyító hatásukat újra felfedezve alkalmazták is azokat. Később, a XVIII. század végéig járták egész Európát a gyógyfüveket és olajokat áruló „doktor” titulussal ékeskedő árusok, de a kereskedelemnek véget kellett vetni, ugyanis mérgező anyagokkal is házaltak. A herbalizmus tudománya nemzedékről nemzedékre szállt, amíg a XIX. században a mesterséges gyógyszerek megjelenésével jelentőségük csökkent.

Egy véletlen baleset

A napjainkban ismert aromaterápia alapjait a 19, és 20. századi francia és olasz tudósok rakták le, az aromaterápia szakkifejezés megalkotását dr. René-Maurice Gattefossé vegyésznek tulajdonítják. Ő az illóolajok kutatásának fontos lépéséhez egy 1910-es balesete juttatta el, amikor egy laboratóriumi kísérlet során bekövetkezett robbanásban súlyos égési sérüléseket szerzett a kezén, amelyet reflexből nyomban bele is mártott a legközelebbi folyadékba – ami ép egy levendulaolajat tartalmazó tartály volt. Azt tapasztalta, hogy e véletlen levendulaolaj-kezelés nyomán enyhültek fájdalmai és határozottan felgyorsult a gyógyulási folyamat is. Gattefosse illóolajokkal gyógyította az első világháborúban sebesülést szerzett katonákat.
Egyiptomi parfümöktől egy véletlen levendula balesetig – az aromaterápia története

Ma is reneszánszát éli

Később Marguerite Maury, akit a modern aromaterápiás gyakorlat alapítójaként ismernek, kutatásai során felismerte az aromás molekulák aktív zónájának értékét, különös tekintettel a belégzés és a bőrön át felszívódás útján való felhasználásukra. Európa-szerte tartott előadásokat az illóolajok általa felfedezett tulajdonságairól, hatásairól, aromaterápiás klinikákat alapított Párizsban, Svájcban és Angliában. 1962-ben és 1967-ben nemzetközi díjakkal ismerték el az illóolajok és a kozmetológia terén végzett kutatásait. A dolog aztán pár évtizedre háttérbe szorult, de aztán a kilencvenes évek wellness-forradalmával világszerte elterjedt. Az illóolajokat már párologtatva, masszázsolajként, vagy fürdővízbe téve használták, eleinte csak a minél teljesebb kényeztetés kedvéért, aztán egyre változatosabb gyógyító hatásokat tulajdonítva az illatanyagoknak. Az aromaterápia ma is reneszánszát éli.