Fürdőkultúránk első virágkora a Monarchia idején

A 18. századra Magyarországon is kiépültek a fejlett fürdőkultúra kialakulásának előfeltételei. A század közepére, végére tehető a vidéki gyógyközpontok kialakulása. 1743-ban foglaltatta kőbe az akkori tihanyi apát a "füredi savanyúvizet" szolgáltató forrást, majd nem sokkal később fürdőt emeltetett fölé. Balatonfüred gyógyvize azóta ismert széles körben. Balf fürdőit már a rómaiak is használták majd a 16. században épült fürdőházai után az 1772-ben emelt fürdőháza tette ismertté. Hévízen is ebben az időben hozta létre az első tutajokra épített fürdőt Festetics György. Parádon szintén a 18. század utolsó éveiben épült fel az első fürdő. A 18-19. században Magyarországra is eljutottak azok az irányzatok, amelyek a fürdőket tudományos szempontból kezdték vizsgálni. 1839-ben Tognio Lajos pesti orvosprofesszor megkezdte Magyarország gyógyvizeinek összeírását és vegyi meghatározását. Vállalkozása csak töredékesen sikerült.

A 19. század elején kibontakozó hazafias eszmék terjedésének is színteréül szolgáltak a fürdőhelyek. Nem utolsósorban a kor művészeinek is találkozóhelyet teremtettek. Erről tanúskodik az is, hogy az ország harmadik kőszínháza a már akkor is sokak által látogatott Balatonfüreden épült fel.

A kiegyezés után kibontakozó polgárosodás újabb lendületet adott a fürdők fejlődésének. A modern gyógymódok gyökerei is erre a korra tehetők. Ekkor kezdődött a melegvizes kúrák hatásának vizsgálata, kiegészítésük fizikoterápiai kezelésekkel. Ekkor elemezték először az ásványvizek vegyi összetételét, és kezdték őket alkalmazni a táplálkozástudományban. Később, ahogy az orvostudomány fejlődött újabb és újabb problémák eredményes kezelésére nyílott lehetőség. Így a mozgásszervi megbetegedések és a baleseti rehabilitáció mellett a felső légúti bántalmak, az anyagcsere, a kiválasztás, illetve a keringési és az idegrendszer betegségeire, nőgyógyászati problémákra is sikeresen alkalmazták a fürdőbeli kezeléseket.

A fürdőügy kiemelt jelentőségét mutatja, hogy 1891-ben megalakult az Országos Balneológiai Egyesület.

A fürdőélet egyik virágkorát a kiegyezés utáni időszak jelentette. Ekkor számos fürdő épült az egész országban. Ezek jelentős része ma határainkon kívül fekszik. A legismertebbek Pöstyén, Herkulesfürdő, Parádfürdő, Harkány, Félixfürdő, Palics, Bártfafürdő, Csíz, Vihnye. Ekkor kezdett divatba jönni a strandélet is, a Balaton ekkor kezdett turistákat vonzani. A vendégek abban az időben legalább négy, leggyakrabban hat, de sokszor nyolc-tíz hetet is eltöltöttek egy-egy fürdőhelyen. A fürdőorvosok általában 20-40 napos fürdőkúrákat ajánlottak, de utókúrával ez kiegészülhetett akár 60 napra is. A férfiak és a nők kevés kivételtől eltekintve még ekkor is külön fürödtek, általában meghatározott időszakok voltak kijelölve a nemek részére.