Időutazás a fürdők titokzatos világában

Forró fürdők, szaunák, gőzkamrák, meleg vizes források: a fürdőkultúra a világ minden táján más hagyományokra épül, különböző történelmi múltra tekint vissza.

A világ egyik legkorábbi ismert fürdőjét az Indus-völgyben építették, Kr. előtt kb. 2500 körül, Mohenjo-daro elveszett városában. A "Nagyfürdőnek” nevezett, téglából épített medencét Pakisztánban tárták fel a régészek, akiknek feljegyzéseiben az olvasható, hogy a terület valószínűleg vallási összejövetelek helyszíne volt, ahol a procedúra fontos része volt a tisztálkodás is. Sokkal később, Kr. előtt nagyjából 300 körül hódításaik során a rómaiak is megismerték és átvették a fürdőzés szokását. Először csak a gazdagok részesülhettek a fürdőzés élményéből, de később, a közfürdők létrejöttével a legszegényebb rétegek is megtapasztalhatták a tisztálkodás és a meleg vízben való pihenés örömeit. A mai fürdők alapjait a római közfürdők jelentették.

A török fürdők, a ma is népszerű hammamok, valószínűleg részben római és bizánci fürdőkből származtak. A török fürdők esetében a tisztálkodás nem csupán testi szükségletet, hanem lelki megtisztulást is jelentett. A fürdő a közösség fontos találkozóhelye volt, fontos társadalmi események színhelyeként vált a hétköznapok részévé. A jellegzetes török fürdő három részből állt, egy forró gőzkamrából, a medencés és a masszázs helyiségből. A török fürdőben a férfiak és nők sohasem fürdőztek közösen, a meztelenség viszont megengedett volt.

A korai történelmi beszámolók az orosz fürdőházat, vagy „bányát” az egyik legfontosabb társasági helyszínként tartották számon. Érdekes, hogy a szláv mitológiában létezett egy Bannik nevű szellem, akiről úgy gondolták, hogy a fürdőházak alatt rejtőzik, csak azért, hogy felfedje magát, ha egy látogató tiszteletlenül vagy rosszul viselkedett. Bannik – a hiedelem szerint – meg is büntette azokat, akik erkölcstelenül viselkedtek a fürdőben. Az orosz fürdőházak nyitva álltak minden korosztály és társadalmi réteg tagjai előtt. A fizikai munkát végző falusiak számára tisztálkodóhelynek, az arisztokrácia számára találkozóhelynek számított a fürdő. Az orosz fürdőház sokban hasonlít a finn szaunához, van egy forró, gőzzel teli helység és egy jéghideg merülő medence. Az oroszoknál férfiak és nők fürdőzhettek együtt, és még a meztelenséget sem tiltották.

A japán fürdők, az onsenek máig funkcionáló, természetes forró források, amelyek az ország bőséges vulkanikus tevékenységének „melléktermékeként” jelentek meg a sziget területén. A fürdőzés elterjedése leginkább a buddhizmusnak köszönhető Japánban. Az első onseneket ugyanis buddhista szerzetesek hozták létre, s kezdték el használni, a fürdők között van olyan, amelyik már 3000 éve használatban van. A japán fürdő szigorú etikettet ír elő, a szabályokat rendszerint a bejáratnál el is olvashatjuk.

A koreai fürdőket jimjilbangsnek hívják, több ezer éve szolgálják a helyiek testi-lelki megtisztulását. Bár a fürdőházakba nemek szerint elkülönítve léphetnek a vendégek, előfordul, hogy a családok mégis együtt lépnek be a medencébe. A fürdő itt eredetileg egészségügyi okokból jött létre, már korán rájöttek ugyanis, hogy a forró víz milyen jó hatással van az ízületekre és az idegekre. A fürdőházak Koreában nemcsak medencét, de szaunákat is tartalmaznak. Az ázsiai országok közül a mai napig itt a legnépszerűbb a különféle illat- és fényterápia, amelyet előszeretettel alkalmaznak orvosi célokra is.

Hiszik vagy sem, de szaunához hasonló alkalmatosságaik már az amerikai indiánoknak is voltak. Rituálészerűen összegyűltek egy sátorban, amely tele volt felforrósított hatalmas kövekkel, melyeket leöntöttek vízzel, hogy gőzölögjenek. Ezután körbe ülték és hangos, közös imádságot mondtak a gőzölő kő felett. A rítus akár órákig is eltarthatott, közben néha kimentek néhány percre a friss levegőre vizet inni. Az indiánok izzasztó sátraiban a spiritualitás, a lélek megtisztítása volt a lényeg, de hamar rájöttek, hogy egészségüknek is jót tesz a forróság és a gőz, úgyhogy a betegeket rendszeresen kezelték ezzel a módszerrel.

Finnország nélkülözhetetlen „kellékei” a szaunák, amelyek szinte mindenütt jelen vannak, mintegy kétmillió szauna üzemel az állam területén. Nem igazán hasonlít az indiánok izzasztó sátrára, bár hasonló céllal jött létre. A finnek szinte minden nap szaunáznak, sok család hordozható szaunával is rendelkezik. A finn „szauna” szó igen ősi, amelynek nincs ismert etimológiai előzménye, feltehetőleg mindig is az a gödör-fürdő megnevezésére szolgált. Ez a forró szoba később füstszaunává fejlődött, amely az északi szaunák leghagyományosabb formája. A szauna régen egy többfunkciós helyiség volt. Nem csak mosakodtak benne, hanem húst szárítottak, és más hasonló mezőgazdasági tevékenységeket is végeztek itt. A gyógyítás helyszíne is volt: nemcsak természetgyógyászati eszközként használták, hanem az orvos, a kuruzsló is itt gyógyított.

Képek forrása: Pinterest (2., 3. és 7.); banyapro.ru (4.); onsenshimane.com (5.); lonelyplanet.com (6.);