Napozzunk a melanóma ellen?
Tíz bőrgyógyászból valószínűleg tíz azt ajánlaná, el se olvassa ezt a cikket. De ha már belekezdett, miért is ne tenné, talán most szabadul meg egy évtizedek óta sulykolt veszélyes tévhittől.
Anthony J. Yun 2007-es tanulmányában azt fejtegeti, hogy miközben az elmúlt harminc év alatti közegészségügyi kampányokkal elrettentették az embereket a napozástól, ez idő alatt háromszorosára nőtt a melanoma eredetű halálozás. Yun felveti,"lehetséges, hogy a csökkenő és sokkal rendszertelenebb napozás okozta ezt?". Innen üzenem Yunnak, hogy nagggyon úgy néz ki.
Egy, a melanoma és a napozás kapcsolatát firtató 29 vizsgálat eredményét összegző tanulmány arra következtetett, hogy akik foglalkozásuk miatt folyamatosan ki vannak téve a napnak, azoknak jelentősen csökkent a melanoma kockázata az átlaghoz képest. Ezzel szemben, akik csak időszakonként napoztak, azoknak 1.7-szer volt nagyobb a kockázatuk a melanomára. A legnagyobb-azaz kétszeres - kockázatot azok mutatták, akik életük során többször komolyan le is égtek. Egy 2005-ös elemzés már 57 vizsgálat adatait összegezve jutott ugyanerre a következtetésre: a foglalkozásszerűen elkövetett krónikus napozás véd a melanoma ellen, az alkalmi napozgatások és leégések viszont fokozzák a melanoma kockázatot. Világos tehát, hogy nem a napozás maga okoz melanomát, hanem az ismételt leégések okozta bőrsérülések.
Allen J. Christophers "A melanomát nem a napsütés okozza" című tanulmányában odáig merészkedik, hogy kijelenti: a melanomának semmi köze a Naphoz. Idézi, miszerint 1969 és 1990 közt 14 un. esetkontrolos tanulmány jelent meg a melanoma és az össz napon töltött idő kapcsolatáról. A 14 vizsgálatból 7 nem találta kapcsolatot a melanoma és a napozás közt, 5 védőfaktornak találta a napozást, s mindössze 2 talált kapcsolatot a napozás és a melanoma között.
Marianne Berwick és kollégái vizsgálata aztán meg igencsak kiverhette a biztosítékot bőrgyógyászéknál, amikor 528 melanomást újravizsgálva bizonyították, hogy a melanoma kialakulását követő napozással töltött idő arányában csökkent a halálozás. A napozás mennyiségét a bőr jellemzői alapján kalkulálták, hogy elkerüljék a hamis visszaemlékezés okozta torzulást. A rendszeresen napozó melanomásoknak 60%-al volt jobb a túlélési esélye. Stefano Rosso és munkatársai 2008-ban 260 melanomás vizsgálatával megerősítették ezt az eredményt: akik sokat napoztak, azoknak 40%-ra csökkent a halálozási valószínűsége azon melanomásokhoz képest, akik nem szerettek napozni.
Marianne Berwick és kollégái vizsgálata aztán meg igencsak kiverhette a biztosítékot bőrgyógyászéknál, amikor 528 melanomást újravizsgálva bizonyították, hogy a melanoma kialakulását követő napozással töltött idő arányában csökkent a halálozás. A napozás mennyiségét a bőr jellemzői alapján kalkulálták, hogy elkerüljék a hamis visszaemlékezés okozta torzulást. A rendszeresen napozó melanomásoknak 60%-al volt jobb a túlélési esélye. Stefano Rosso és munkatársai 2008-ban 260 melanomás vizsgálatával megerősítették ezt az eredményt: akik sokat napoztak, azoknak 40%-ra csökkent a halálozási valószínűsége azon melanomásokhoz képest, akik nem szerettek napozni.
Ausztrál kutatók 26 000 melanomás esetet végigelemezve kimutatták, hogy a nyáron diagnosztizált melanoma jóindulatúbb és valószínűbb a gyógyulás belőle.
"A bizonyíték, amely azt jelzi, hogy a napozásnak oki szerepe van a melanoma kialakulásában, döntően olyan vizsgálatokból származnak, melyek diagnosztizált melanomások múltbeli napozási szokásainak visszaidézésére épült", indítják Myles Cockburn és munkatársai tanulmányukat, majd bizonyítják, hogy mivel a közegészségügyi propagandában évtizedek óta nyomatják a napozás-melanoma kapcsolatot, ezért aki melanomát kapott, az bűntudatától hajtva elfogultan túlbecsüli múltbeli napozásait, míg aki nem kapott melanomát, az saját "helyes" (értsd. a közegészségügyi propagandának megfelelő) napozási szokásainak tulajdonítja, ezért alulbecsüli a napon töltött átlagos időt.
"A bizonyíték, amely azt jelzi, hogy a napozásnak oki szerepe van a melanoma kialakulásában, döntően olyan vizsgálatokból származnak, melyek diagnosztizált melanomások múltbeli napozási szokásainak visszaidézésére épült", indítják Myles Cockburn és munkatársai tanulmányukat, majd bizonyítják, hogy mivel a közegészségügyi propagandában évtizedek óta nyomatják a napozás-melanoma kapcsolatot, ezért aki melanomát kapott, az bűntudatától hajtva elfogultan túlbecsüli múltbeli napozásait, míg aki nem kapott melanomát, az saját "helyes" (értsd. a közegészségügyi propagandának megfelelő) napozási szokásainak tulajdonítja, ezért alulbecsüli a napon töltött átlagos időt.
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem sikerült meggyőznöm magamat: a melanomát nem a napozás okozza. Csak leégni nem szabad.
Tanulság? Aki fél a melanomától, az napozzon! Csak ne égjen le.
Miért véd a napozás a melanoma ellen?
Ugyanazért, amiért véd a rákkal szemben is. Frank Longstaff Apperly amerikai patológus már 1941-ben leírta, hogy Északról Dél felé haladva egyre csökken a nem bőr eredetű rákos halálozások száma. Negyven évvel később a Garland-fivérek bizonyították, hogy Amerika északi államaiban a déli államokhoz képest kétszer gyakoribb a vastagbélrák halálozás. Ikuko Kato és munkatársai 1985-ben a hasnyálmirigy, gyomor, végbél, petefészek és epehólyag rák kapcsán mutatták ki az Észak-Dél irányú fordított kapcsolatot. Edward D. Gorham és a két Garland 1990-es szovjet vizsgálata kimutatta, hogy a Szovjetunióban északon háromszor több a mellrákos eset, mint délen. Gary G. Schwartz és Barbara S. Hulka 1990-es elemzése pedig a prosztatarák kapcsán mutatta ki az Észak-Dél grádienst.
Miért véd a napozás a melanoma ellen?
Ugyanazért, amiért véd a rákkal szemben is. Frank Longstaff Apperly amerikai patológus már 1941-ben leírta, hogy Északról Dél felé haladva egyre csökken a nem bőr eredetű rákos halálozások száma. Negyven évvel később a Garland-fivérek bizonyították, hogy Amerika északi államaiban a déli államokhoz képest kétszer gyakoribb a vastagbélrák halálozás. Ikuko Kato és munkatársai 1985-ben a hasnyálmirigy, gyomor, végbél, petefészek és epehólyag rák kapcsán mutatták ki az Észak-Dél irányú fordított kapcsolatot. Edward D. Gorham és a két Garland 1990-es szovjet vizsgálata kimutatta, hogy a Szovjetunióban északon háromszor több a mellrákos eset, mint délen. Gary G. Schwartz és Barbara S. Hulka 1990-es elemzése pedig a prosztatarák kapcsán mutatta ki az Észak-Dél grádienst.
Mi a titokzatos védőhatás közvetítője? Hát természetesen a D vitamin...
