Teo Tamásiban tétlenkedett - fürdőkalauz

A főváros felől a Duna vonalán, a hatos úton indultam Dunaföldvár felé (szintén fürdőváros), ahol egy éles jobbkanyarral még vagy harminc kilométert kellett hajtani, mire a Sión átkelve elértem a dombokat. No, ezek még nem a híres somogyi dombok, csak a Tolnai Hegyhát, ám a Kapos völgyében haladva, Simontornya után már a gyönyörű Külső-Somogyi Dombságon át vezet be az út Tamásiba. Még Teo Wassermann lelke is felderült ettől a gyönyörű tájtól!

Maga a fürdő a település déli részén, a Várhegy fenyvesekkel borított lábánál, egy hét hektáros zöldterületen található. Legalábbis így szól a prospektus szövege. A környék egy része valóban szép, a másik kietlen, puszta, ahová láthatólag befektetőket várnak, hotelt terveznek. A strand területén is lenne mit csinosítani, rendbe tenni.

Leginkább helyiek, környékbeliek látogatják, noha a dombóvári mellett Tolna megye talán legnagyobb fürdője. Azért van némi külföldi érdeklődés is: a kempingben már megjelentek a hollandok. Könnyű dolguk van: a termálvíz oltalmában nem kell félniük a hidegtől - noha a kettőből csak az egyik termálvizes medence üzemel így május közepén. A másik üres, lehangoló látványt nyújt.

Magát a fürdőépületet 2011-ben adták át, stílusában... hát... giccses, vagy mondjuk inkább úgy: vidám. Viszont ami igaz, igaz: a fura külső impozáns belső architektúrát takar! Kétszintes fürdőház, melyet egy vagány csúszda köt össze. A felső szinten a gyönyörűen kivitelezett, különböző hőfokú termálmedencék mellett büfé, és két hatalmas terasz, alul élményfürdő mellett pedig öltözők, és elég nagy  szaunaVILÁG. (Ne hívjuk már részlegnek, javaslom, minden fürdő és wellness hotel marketingese törölje ezt a szótárából, Tamásiban is. Nekem arról mindig a Bodor Ádám regényéből készült film jut az eszembe, mely egy totalitárius rendszer működésmódját mutatja be groteszk díszletek közt. Zseniális!)

Jó lenne valami vidámmal lezárni, hogy ne mondják: Teo csak kritizál. Nos, például arra számítottam, hogy ezen a szombat délután a fürdés miatt lemaradok majd az NBI-es meccsekről, de nem: ha éppen nem dolgozni jöttem volna, akár végig is nézhetem a Honvéd-MTK-t, ráadásul a meleg vízben ülve! 5 perc is nagy élmény volt! Kár, hogy az unatkozó úszómester - vagy medenceőr, nem tudom micsoda - épp a képernyő alatt ült, és nem tudtam elvonatkoztatni tőle, mennyire unatkozik. Na, már megint semmi nem jó neki...