Egy fürdő arcai: téli fürdőemlékek strandolás közben
Fura dolog a Gellért fürdőben strandolni, ahol télen még fürdőkúrámat töltöttem.
December-januárban legfeljebb a külső szaunaház miatt mentem hátra a strand területére.
Milyen messze van még a strandszezon, sóhajtottam megannyiszor az üresen tátongó hullámmedencét látva... Csak eljött, és ma már minden nap tele van ráérős lubickolókkal.
Ám ahogy akkor vágytam rá, hogy végre eljöjjön a május, és feltöltsék a száz éves medencét, úgy vágyom most vissza a fürdő év végi, varázslatos téli hangulatára...
Mint tudjuk az év végi ünnepek alatt sok turista érkezik a fővárosba. Ilyenkor - akárcsak nyáron - a Gellértben is megélénkül az élet. Bár külföldiek mindig szép számmal vannak a fürdőben, az év utolsó napjaiban alaposan megnő a számuk. A fürdő ilyenkor színes, multikulturális kavalkád, mintha csak London belvárosában járnánk. A magyar fürdővendégek annak ellenére kisebbségbe szorulnak, hogy az év végén, és újévkor mi is jóval többen járunk fürdőbe. Eljönnek, akik amúgy talán egész évben meg sem fordulnak a fürdőkben. A strandolók. Mert strandolni azért jóval többen szoktak.
Bár a nagyvilág és a fürdők illemszabályait rég nem tartjuk be...
...Karácsony táján azért idén is megcsillan majd valami abból a fürdőhangulatból, amit Ottlik Géza nagyregényében így jegyzett le: Egy csöppet sem utáltam ezt a nagy tömeget most. Fürdőnadrágos öregek, fiatalok ingerültség nélkül, sőt túlzott udvariassággal vártak sorukra a zuhanyozóknál. Csupa jóakaratot éreztünk egymás iránt. Mintha szinte a szeretetünket akarnánk szégyenlősen álcázni ezzel a túlzott, nagyvilági udvariassággal.
Ha az év utolsó napjaiban betéved ide valaki nem csak azon gondolkodhat el hová csöppent, de a szecessziós díszletek alatt a régmúltban is elkalandozhat. Ez a gyógyfürdő majd 100 éve itt áll a Szabadság (korábban Ferenc József) híd lábánál. Sok generáció megfürödött azóta ebben a - külföldiek által mindig is kedvelt - termálfürdőben. A két világháború közt a tehetősebbek hidroplánnal érkeztek, és akár hetekig tartó gyógykezeléseket is igénybe vettek. Ki tudja, talán köztük lehettek a gőz forróságát nehezen toleráló olasz lányok nagyszülei, vagy éppen maga az öreg japán. Mert ő is eljött az év zárultával. Fürdőnadrágos öregek, fiatalok ingerültség nélkül, sőt túlzott udvariassággal fürdőzünk együtt, és mintha valaminek a végét várnánk. Együtt.
A Szent Gellért fürdő és szálloda igazi világörökség, mindannyiunk közös otthona. Ez a hangulat érződik azokon a zsúfolt, ám mégis meghitt év végi napokon. Mindenki átérzi, hogy ez valami csoda, és megtiszteltetés már látni is a pompázatos enteriőrt, nemhogy gyógyító vízében megmártózni.
Teo Wassermann, Csobbanj.hu
