Miért egészséges, ha a szaunában feltesszük a lábunk?

A zseniális lett virgácsmester, amint bementünk a szaunába, rögtön kijavította ülésmódunkat! Felhúztuk hát lábainkat magunk alá, mellé, hiszen nem voltunk sokan bent, nem egymás nyakában ültünk, hogy ne tehettük volna meg. Ezzel - ahogy mondta - megkönnyítjük a szív munkáját, a keringést, hiszen a szauna forró klímája amúgy is erősen dolgoztatja, edzi a szívet, szükségtelenül nem ajánlatos megnehezíteni a dolgát.

Meleg láb, hideg fej - a népi bölcsesség szerint ez az egészség titka. Egy szaunába beülve a padló és a mennyezet hőmérséklete között igen jelentős eltérés mutatkozik, hiszen a meleg felfelé száll. Minden szaunamester tudja, hogy a legideálisabb póz egy szaunában, ha fekszünk. Így nem csak megkönnyítjük a szív munkáját, de testünk egyenletes hőzónába kerül.

Mivel nem mindig van lehetőség erre a keleti kényelemre: ücsörgünk. Ennek két hátránya van: fejünk - melynek egyáltalán nincs szüksége a nagy melegre - épp a legforróbb régióba kerül, talpunk pedig alant csodálkozik, hogy miért nem bírjuk a meleget. A megoldás az, amit a lett szaunamester is ajánlott: húzzuk fel magunk alá, mellé a lábunkat! Ám ezzel néhány fővel biztosan kevesebben férnek be a szaunába, mintha heringek módjára tapadnánk egymáshoz. Sajnos a szaunamesterek - bár tanulják, hogy az ideális, ha testünk egy hőzónában helyezkedik el - ha sok az érdeklődő, annyi embert engednek be, amennyien csak egymás hegyén-hátán beférnek. Hogy a haszonmaximalizálás, vagy a jó szándék hajtja őket, hogy senki se maradjon ki a buliból - édes mindegy.

A régi szaunakultúrával bíró országokban, így a balti népeknél, az alsó padra csak a gyermekeket ültetik, és azok a szaunázók, akiknek testfelépítése megengedi: felhúzzák maguk alá a praclit. Vagy éppen a szaunában lévő lábtartóra nyújtják ki. Egy szauna ugyanis nem attól jó, ha csilivili, inkább, ha ilyen korántsem mellékes apróságokra is odafigyelnek az építésekor.