Mesél a szálloda: ilyen, amikor az élet a forgatókönyvíró

A recepción dolgozók hamar megtanulják, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró. Egy vendég ujján a recepciós észrevett egy hatalmas, Hall of Fame USA Hockey feliratú gyűrűt, és megemlítette, hogy a fia is válogatott jégkorongos. Akkor derült ki, hogy a férfi a női ifjúsági jégkorong-világbajnokság miatt jött Budapestre, az unokája az amerikai csapat tagja, ő maga pedig az 1968-as és 1972-es amerikai olimpiai csapat edzője volt.

A recepciós később megkérdezte a Magyar Jégkorong Szövetséget, hogy nem akarják-e az urat díszvendégként megkérni, legyen az esti Magyarország-USA mérkőzésen az egyik különdíj átadója. A szövetségnek tetszett az ötlet, és a vendég is szívesen vállalta, végül este ő adta át a mérkőzés legjobb amerikai játékosának a virágot - a díjazott pedig az edzők szavazatai alapján történetesen épp az unokája lett.

A Hilton Budapest egy hatvanas éveit taposó, amerikai vendége kifejezetten azzal a céllal érkezett Magyarországra, hogy többet tudjon meg közelmúltban elhunyt édesapjáról, aki nem sokat mesélt múltjáról fiának. Az édesapa holmija közt több hivatkozást talált budapesti helyszínekre és egy törökbálinti barátra, az úriember őt is szerette volna felkeresni, levelei azonban válasz nélkül maradtak.

Talán sosem akadt volna a nyomára, ha egy főiskolai gyakornok és a legrutinosabb főportás nem siet a segítségére. Törökbálintra utazva derítették ki, hogy a településen két azonos nevű utca van, és a posta a rossz címre kézbesítette a leveleket. A történet vége happy end lett: a kilencvenes éveit taposó, idős barát előkerült és két napon át mesélt a régi, közös kalandokról az édesapával. A sztori pedig bekerült a Hilton belső kommunikációjába, ami óriási elismerést jelentett a két dolgozónak is.