Így hat testünkre az óraátállás

A nyári időszámítás mindig március utolsó vasárnapján kezdődik és október utolsó vasárnapjáig tart Európában. Az óraátállítás az UTC szerint hajnali egy órakor történik, vagyis Magyarországon márciusban helyi idő szerint kettő órakor előre, októberben három órakor vissza kell állítani az órákat.

A gyakorlattal szemben számtalan kritikát megfogalmaztak már, azonban tagadhatatlan előnyei is vannak. Ezek közé tartozik, hogy hosszabb ideig vásárolhatunk, sétálhatunk és sportolhatunk munka után a napfényben. A nyári időszámítás pozitív hozadékai közé sorolják még egyebek között az energia megtakarítást és hosszabb távon a közúti balesetek számának csökkenését a jobb látási viszonyok miatt, az egészségünkre nézve azonban inkább negatív hatásai vannak.

Az óraátállítás megzavarja az alvási szokásainkat, nyugtalanná válnak tőle az éjszakák, aminek következtében másnap álmosak leszünk. A Neuroscience Letters egy igen meggyőző tanulmányt közölt arról, hogy a tavaszi átállás után az emberek alvásminősége romlott és összességében is egy órával kevesebbet aludtak, mint előtte. Az így kialakuló álmosság kevésbé hatékony munkavégzéshez és a figyelem lankadásához vezet.

A nyári időszámítás indulásakor megnövekszik a szívrohamok száma, amit azzal indokolnak, hogy a kieső egy óra alvás miatt nő a minket érő stressz és éjszaka kevesebb időnk van regenerálódni. Az őszi óraátállítás esetében azonban pont a fordítottja igaz, ilyenkor csökken a szívrohamok száma.

Egy 2008-as tanulmányban, amit a Sleep and Biological Rhythms folyóiratban jelentettek meg, arra jutottak, hogy az ausztrál férfiak körében jelentősen megugrott az öngyilkosságok száma az óraátállítást követő egy hétben.

A téli-nyári időszámításnak akár még a kognitív képességekre is lehet hatása, egy 2011-es, Journal of Neuroscience-ben publikált vizsgálat eredményei szerint azok a diákok két százalékkal jobban teljesíttek a szintfelmérőn, akiknek nem kellett az órát állítgatni, mint azok, akiknek igen.

Az óraátállás szervezetünkre gyakorolt hatásának valószínűleg testünk belső cirkadián ritmusához van köze. Ez határozza meg, mikor érezzük magunkat álmosnak, mikor ébredünk fel vagy, leszünk éhesek, sőt még a hormontermelés menetrendjét is.

A fénytől függ, szervezetünk mennyi melatonint termel. Ha világos van, akkor kevesebbet, ha sötét, akkor testünk rákapcsol ennek az alvást elősegítő anyagnak a termelésére. Akárcsak mikor kiüt minket a jet-lag, az óraátállítás olyan, mintha időzónát váltanánk néhány hónapra.

Ezek a problémák leginkább tavasszal jönnek elő, mikor egy órával kevesebbet alhatunk. A nap később kel fel, ezért nekünk is nehezebb magunkhoz térni reggel, hiszen belső óránk a fényviszonyok alapján ketyeg - amik hirtelenjében, egyik pillanatról a másikra megváltoznak. És minden alkalommal, ha nem tudjuk kialudni magunkat, figyelmetlenek, fáradtak, feledékenyebbek leszünk.

Az éjszakai baglyok rosszabbul viselik az óraátállítást, mint a reggeli pacsirták. Egy 2009-es tanulmány, ami Journal Sleep Medicine jelent meg arra jutott, van, akinek három hét is kell hozzá, hogy megszokja az új helyzetet. Másoknak ezzel szemben egyetlen nap is elég az alkalmazkodáshoz.