Ez volt a hazai fürdők aranykora
Magyarország a fürdők országa – ezt ma már mindenki tudja és vallja. Gondolták volna, hogy ez már a 19. század második felétől így van? Ráadásul bármilyen furcsa, fürdőink fejlődését egy kicsit az Osztrák–Magyar Monarchia előrelépéseinek is köszönhetjük. A hazai termálfürdőzés aranykorának nevezik a 19. század második felét. Olvassák el, miért!
A Monarchia többi térségével együtt a magyar fürdők is fejlődtek
A 19. század elejétől, majd a reformkor évtizedei alatt épültek ki azok a magyarországi fürdőhelyek, melyek később a Kárpát-medence minden vidékén ismerté váltak. Előbb a honi, majd a külföldi magyarság körében is. Az 1848-49-es szabadságharc leverését követően a kezdeti szép fejlődés egy rövid időre megtorpant. Valószínű azonban, hogy éppen a Bach korszak szigorú ellenőrzései, amelyek a társasági élet hagyományos színtereire (kaszinókra, színházakra, társas körökre) kihatottak, enyhébbek voltak a fürdőélet területén. Így a fürdőkultúra lassan a társadalmi élet központjává válhatott. Hozzájárult ehhez, hogy a Monarchia tartományaiban, elsősorban Ausztriában és Csehországban a fürdőkultúra és a fürdőhelyek építésének támogatása sokkal előbbre tartott és fejlettebb volt, ami előremutató lehetett a többi tartomány, így Magyarország vonatkozásában is.
Nálunk voltak a legjobb fürdők
A kiegyezést követően, a 19. század végén Magyarország fürdőhelyeit felmérték és minősítették. Már ekkor kb. 30 fürdőt első osztályúnak találtak, amely adattal igen előkelő helyet foglaltunk el a tartományok között. Az első osztályú fürdők között olyan városokat említettek, mint Balatonfüred, Parád vagy Pöstyén. A felmérés sikerének köszönhetően több helyütt komoly fejlesztésekbe fogtak a fürdők területén. A kiegyezést követő éveket és évtizedeket, különösen az 1880-as éveket, nem véletlenül nevezik a hazai fürdőtörténet aranykorának.
Sok köszönhető a technika fejlődésének
A magyar területen található fürdők és hőforrások sikerét, valamint a fürdőkultúra ilyen mérvű fejlődését elsősorban a Kárpát-medence geológiai adottságainak köszönhető, hiszen a Kárpát-medence szinte minden tájegységén előtörtek, illetve fúrások folytán felszínre kerültek ásványi anyagokban gazdag gyógyító hideg és meleg forrásvizek. Éppen az ipar és a technika fejlődése segített hozzá mindehhez. Elég, ha csak a fúrástechnika fejlődését említjük, amelynek köszönhetően akár több száz méter mélyre is eljutottak a talajban. A technika fejlődése a tudományos kutatások hozta magával, ekkoriban jelentek meg a magyar tudósok, így Török József, Hankó Vilmos vagy Zsigmondy Vilmos balneológiai írásai. E szaktevékenység is hozzájárult ahhoz, hogy az 1800-as évek végén megszületett a közegészségügy és a higiénia viszonyait rendező törvény, amely a gyógyfürdőkkel és ásványvizekkel kapcsolatos teendőket is tisztázta.
Megváltoztak az igények, változott a terület eloszlás
A fürdőhelyek számának növekedéséhez feltétlenül hozzájárult a közlekedés fejlődése, a vasúti hálózat kialakítása is, hiszen így a szegényebb rétegek számára is elérhetővé váltak a fővárosi árakhoz képest nem is olyan drága vidéki fürdőhelyek, amelyek népszerűsége ezekben az években nagyot nőtt. A polgárok vízkúrákon, gyógyfürdő kúrákon vettek részt, élvezték a víz és a napfény gyógyító erejét. A budapesti fürdők mellett a régió legkedveltebb fürdőhelyeivé vált Harkány, Hévíz, Herkulesfürdő, Pöstyén és Bártfafürdő is.
