Masszírozó-művészet évezredeken át
Tudták, hogy már a római gladiátorokat is masszőrök edzették és Mátyás király udvarában sem volt ismeretlen a dögönyözős gyógymód? Kis masszázstörténet következik.
A masszázs a világ legrégebbi gyógyeljárásainak egyike. Valószínűen az emberek már ősidők óta ösztönösen saját maguk masszázsterapeutái, fájós testrészeiket, gyúrva, nyomkodva alakították a gyógymódot. A primitívtől a kulturált népekig szinte mindenütt megtalálhatjuk a használatát.
A kínaiak indították el a gyógymódot
Legkorábbi masszázsról szóló feljegyzés Kínából, Kong-Fu-tól származik, i.e.: 2700 évvel ezelőttről. Akkoriban orvos papok végezték a masszázst, amelyet a szervezet aktív és passzív tornájával kombináltak. Innen származik az akupunktúra, egyszerűsített változata, az akupresszúra tudománya is, sőt, e korszak tudományaiból ered a malajziai "thai masszázs" is, mely különleges kimozgatási technikájával tűnik ki a többiek közül.
Indiában illóolajokkal egészítetté ki a technikát
Indiában a masszázst egészségügyi és rituális célból is végezték. Illatos olajokkal kenték, dörzsölték be a testet, és utána megfürödtek a szentnek tartott folyó, a Gangesz vizében. Az indiaiak masszázstechnikája összetett volt: simították, nyomkodták, gyúrták a test lágy részeit. Arcon kezdték, törzsön folytatták, s a végtagokkal fejezték be. Végtagokon a műveleteket a széli részek felé végezték, azt gondolták, így képesek kiűzni a gonoszt nyomni a testből. Kelet más ősi népei, az asszírok, babilóniaiak, médek, és a perzsák a masszázst gyógykezelésként használták, főleg sebesült katonáik gyógyítására. A zsidók kultikus szent könyvei sok egészségügyi rendszabályt írtak elő a hívők számára, külön utalással a masszázs alkalmazására.
A görög sportolók és a római gladiátorok sem létezhettek masszázs nélkül
Az ókori görög-római kultúrában, az orvosok a jó levegőt, helyes táplálkozást, testmozgást, gyógyfürdőt és a masszázst ajánlották gyógyterápiaként. Hippokratész például krónikus betegeknek mozgást, gyógyfürdőt és masszázst javasolt, ebben az időszakban még a mozgás, messze megelőzte fontosságban az egyéb kezeléseket. A római birodalom legnagyobb orvosa, Galenus is átvette Hippokratesz tanait és utasításokat adott a masszázs fogásait illetőleg. „A természet maga gyógyít, de az orvosnak kell segítenie a felismerésben és a természetes gyógyhatások adagolásában.”- állította. A görög származású Oribasius és Aszklepiosz orvos, a római udvarban Julianus császárnál a gladiátorok masszázsával foglalkozott. Enciklopédikus munkájában foglalta össze a máig is érvényes észrevételeit, javaslatait, és gyakorlatát. Celsius a legnagyobb római orvosok egyike, reumás betegek és sérült katonák kezelésére használta a masszázst, amelyet ekkoriban javarészt a katonai fürdőkben és a közfürdőkben végezték.
A svéd masszázs már újkori felfedezés
Európai északi részén Pehr Henrik Ling stockholmi svéd vívómester és tornatanár foglalkozott először hatékonyan a torna és a masszázs rendszerezésével. Ismertette a masszázs technikáját, hatását és hozzátette saját javallatait. Ebből a jegyzetből, a szakember származására utalva ered a "svédmasszázs" elnevezés is. A skandináv szakember tudománya elterjedt Európában és átvették Amerikában.
Előbb Mátyás, majd a törökök
Hazánkban Mátyás király udvarában ún. dögönyözők végeztek a masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. Később a török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, s vele a masszírozás gyakorlata is. Később fürdőmesterek tevékenykedtek, majd a jótékony német-osztrák behatásra nálunk is tudományosan terjedt e kezelési metódus.