Őseink fura szokásai: csak a lovaknak járt gyógyvíz
A fürdőkultúrát Magyarország területén a rómaiak honosították meg. A középkori keresztény erkölcsök miatt a melegvizes források jótékony hatásait csak kevesen élvezték. Ezzel szemben a törökök kevés dolgot építettek, de a fürdőkultúrában olyan emlékeket hagytak maguk után, amelyek ma is komoly kulturális értéket képviselnek.
Aquincum és egyéb római emlékek
A rómaiak Pannóniát Augustus császár korában, az időszámításunk kezdete körül foglalták el. Ez a tartomány tulajdonképpen a mai Dunántúlnak felel meg. A tartomány fővárosának a mai Óbuda területén fekvő Aquincumot tették meg, melynek kelta eredetű neve is valószínűleg a víz, illetve folyó jelentéssel kapcsolatos. A mai Budapest területén eddig 11 katonai és polgári köz- és magánfürdő maradványait tárták fel, amelyek mindegyike hasznosította az itt található meleg források vizét. Emellett azonban számos dunántúli városban megtalálhatók a római kori fürdők maradványai, például Balfon vagy Tatán.
Középkor: gyógyvíz a lovak elé
A népvándorlás korának lezárultával a honfoglaló magyarok is a melegvizű források közelében hozták létre településeiket, azonban dacára annak, hogy kultúrájuk több jellegzetesen keleti vonást tartalmazott nem voltak a fürdés barátai. Feljegyzések szerint ismerték egyes források hatásait, azokat mégsem használták fürdésre, csupán lovaik ápolására.
A johannita lovagok 1178-tól több kórházat építettek Budán, amelyek a mai Császár, Gellért és Lukács fürdők vizét adó források kincsét is hasznosították gyógyítás céljára. A Margit-sziget északi csúcsán található kénes források pedig egy leprakórházat tápláltak az 1200-as évektől.
Nemzetközi hírnevet a magyar fürdők Zsigmond király uralkodása alatt szereztek először. Ez köszönhető annak, hogy ebben az időben a Német-Római Császárság székhelye is Buda volt, így számos külföldi utazó megfordult Zsigmond udvarában. Mátyás király idején szintén virágzott a fürdőkultúra és ebből az időből számos leírás maradt fenn, amelyek hatalmas fürdőpalotákról és kisebb fürdőkről egyaránt beszámolnak, valamint megemlítik, hogy a budai források vize olyan meleg, hogy az ember a kezét sem tudja beledugni. Oláh Miklós esztergomi érsek az 1500-as évek elején már részletesen ismerteti ezen hőforrások javallatait.
A johannita lovagok 1178-tól több kórházat építettek Budán, amelyek a mai Császár, Gellért és Lukács fürdők vizét adó források kincsét is hasznosították gyógyítás céljára. A Margit-sziget északi csúcsán található kénes források pedig egy leprakórházat tápláltak az 1200-as évektől.
Nemzetközi hírnevet a magyar fürdők Zsigmond király uralkodása alatt szereztek először. Ez köszönhető annak, hogy ebben az időben a Német-Római Császárság székhelye is Buda volt, így számos külföldi utazó megfordult Zsigmond udvarában. Mátyás király idején szintén virágzott a fürdőkultúra és ebből az időből számos leírás maradt fenn, amelyek hatalmas fürdőpalotákról és kisebb fürdőkről egyaránt beszámolnak, valamint megemlítik, hogy a budai források vize olyan meleg, hogy az ember a kezét sem tudja beledugni. Oláh Miklós esztergomi érsek az 1500-as évek elején már részletesen ismerteti ezen hőforrások javallatait.
Budai pasák kedvtelése
Az oszmán törököknek a rómaiakhoz hasonlóan magas színvonalú volt a fürdőkultúrája. A török hódoltság ideje alatt a budai fürdők ismét virágzásnak indultak, és az akkori társadalmi életnek jelentős színterei lettek. A budai törökfürdők közül három (Rudas, Király és Császár fürdő) ma is üzemel. Egy angol utazó, Dr. Brown leírása szerint a mai Király fürdő vizét már abban a korban is ivókúra szerűen is használták.
Arról, hogy a törökök mennyire kedvelték a fürdőzést épp a Király fürdő esete tanúskodik. Ez az épület ugyanis nem forrás közvetlen közelében épült, hanem a Lukács fürdőt is tápláló forrástól kellett akkoriban is odavezetni a vizet. A budai pasák azonban gondoskodni akartak arról, hogy a várfalon belül is legyen fürdő, amelyet ostrom idején is használhatnak.
Arról, hogy a törökök mennyire kedvelték a fürdőzést épp a Király fürdő esete tanúskodik. Ez az épület ugyanis nem forrás közvetlen közelében épült, hanem a Lukács fürdőt is tápláló forrástól kellett akkoriban is odavezetni a vizet. A budai pasák azonban gondoskodni akartak arról, hogy a várfalon belül is legyen fürdő, amelyet ostrom idején is használhatnak.
