Végtére is, még mindig a víz a legjobb

Gondolták volna, hogy az indiai ájurvédikus technikák már i.e. 5000-ben is léteztek, a nők már az ókori Egyiptomban is használtak kozmetikai szereket, vagy, hogy a kínai orvoslásról már i.e.1000-ből is származnak források? A gyógyvizekről szóló első utalás a Spas Research Fellowship szerint i.e. 1700-ból Hippokrátesztől származik: „végtére is, még mindig a víz a legjobb.” A legősibb folyó menti kultúrákban már megtalálhatók voltak a vizes csatornák, fürdőszobák, fürdőmedencék. i.e. 700 körül az ókori görögök a hideg vizes fürdőzést, a perzsák a gőz- és iszapfürdőt ismerték, i.e.200 körül a Holt-tengerben való fürdőzést rituális megtisztulásként értelmezték. A világ egyik legkorábbi ismert fürdőjét az Indus-völgyben építették, Kr. előtt kb. 2500 körül, Mohenjo-daro elveszett városában. A Kr. e. 5. századtól már görög földön nagyon sok fürdőház működött medencével, ülőfürdővel és izzasztókamrával, majd divatba jöttek és elterjedtek a gyógyító központok is. A masszás és a különböző gyógyító olajokkal való bedörzsölés szintén kedvelt volt.

Hihetetlen örökség maradt ránk a Római Birodalom fürdőit tekintve, melyek közül az egyik legjelentősebb a nagy-britanniai Bath városában található fürdő, mely 76-ból származik, de népszerű még a belgiumi Spa 100-ból, vagy a német baden-badeni fürdő 211-ből maradt fenn. A franciaországi Vichy-t, ami ugyancsak már kétezer éve híres jótékony hatásairól, a fürdővárosok királynőjének tekintették. A teljes Kárpát-medencét is fürdőparadicsomként értelmezték, ahol rendszerint hideg és meleg vizes fürdőt is lehetett venni. A frigidárium, tepidárium, caldarium szavakkal ma is találkozhatunk a gyógyfürdőkben. Rómában a fürdőket naponta 6-8000 ember látogatta, Augustus korában az előkelő családok egészségügyi céllal utaztak tengerparti üdülőhelyekre, vagy meleg vizes forrásokhoz, ami társasági találkozóhely is volt, ahol politikai, filozófiai kérdéseket vitattak meg.

800 körül építették az első törökfürdőket a török birodalomban, amik rendszerint nagy vallási komplexumok részeként épültek, melyeket adományokból hoztak létre. Ezekben a komplexumokban a fürdő mellett mecsetek, kórházak, iskolák és az egyházi emberek valamint a diákok szállásai is helyet kaptak. Egyes esetekben azonban különálló létesítményként épültek. 1000 körül megjelentek az első szaunák a Balti-tenger mentén, a 14. században, Olaszországban már zuhanyozni is lehetett, és ugyanebben a században kezdték felfedezni a meleg vizes forrásokat Budán, vagy Karlovy Varyban. A 16. században vizes terápiás kezeléseket, iszapfürdőket lehetett már igénybe venni Európában, a 18. századtól már tengervízzel is gyógyítottak. Ebből azt láthatjuk, hogy már korán elkezdtek odafigyelni a különféle vizes kezelések egészségre gyakorolt hatásait. Az ázsiai, közel-keleti civilizációk már évszázadokkal korábban ismerték a masszázs, a jóga, a meditálás, gyógyítás, spirituális módszerek előnyeit, mint az európaiak. 737-ben Japán első onszenje, azaz meleg vizes forrása is megnyílt, ami a bőséges vulkanikus tevékenység „melléktermékeként” jelent meg a sziget területén.