A magyarországi fürdők első virágkora
A magyarországi fürdőélet a 18-19. század fordulóján kezdett megélénkülni. A fürdők művészek, politikusok fontos találkozóhelyei lettek. Majd a Monarchia időszakában élte az ország fürdőkultúrája az első virágkorát. A fürdőzés és vele együtt számos ma is méltán híres fürdőhely ebben a korszakban vált divatossá.
A kiegyezés után kibontakozó polgárosodás újabb lendületet adott a fürdők fejlődésének. A modern gyógymódok gyökerei is erre a korra tehetők. Ekkor kezdődött a melegvizes kúrák hatásának vizsgálata, illetve ezek kiegészítése fizikoterápiai kezelésekkel. Ekkor elemezték először az ásványvizek vegyi összetételét, és kezdték őket alkalmazni a táplálkozástudományban. Később, ahogy az orvostudomány fejlődött újabb és újabb problémák eredményes kezelésére nyílott lehetőség. Így a mozgásszervi megbetegedések és a baleseti rehabilitáció mellett a felső légúti bántalmak, az anyagcsere, a kiválasztás, illetve a keringési és az idegrendszer betegségeire, nőgyógyászati problémákra is sikeresen alkalmazták a fürdőbeli kezeléseket.
A fürdőügy kiemelt jelentőségét mutatja, hogy 1891-ben megalakult az Országos Balneológiai Egyesület.
A fürdőélet első hazai virágkorát a kiegyezés utáni időszak jelentette. Ekkor számos fürdő épült az egész országban. Ezek jelentős része ma határainkon kívül fekszik. A legismertebbek Pöstyén, Herkulesfürdő, Parádfürdő, Harkány, Félixfürdő, Palics, Bártfafürdő, Csíz, Vihnye. Ekkor kezdett divatba jönni a strandélet is, a Balaton ekkor kezdett turistákat vonzani. A vendégek abban az időben legalább négy, leggyakrabban hat, de sokszor nyolc-tíz hetet is eltöltöttek egy-egy fürdőhelyen. A fürdőorvosok általában 20-40 napos fürdőkúrákat ajánlottak, de utókúrával ez kiegészülhetett akár 60 napra is. A férfiak és a nők kevés kivételtől eltekintve még ekkor is külön fürödtek, általában meghatározott időszakok voltak kijelölve a nemek részére.
Termalfurdo.net
