A világ 25 hihetetlen látványossága közé sorolták a tordai sóbányát - fotókkal!

Bár a sót mindenki ismeri, amikor sóterápiáról beszélünk fontos tisztázni, hogy nagy különbség van az ételek ízesítéséhez használt, szájon át bevitt só és a sóterápia során használt só között. Alapvetően ezekben az esetekben nemcsak a só szervezetbe juttatásának módja tér el, hanem összetételük is más. Míg az étkezésekkor használt só, azaz a nátrium-klorid mindössze két elemből áll, addig a természetben előforduló só ezen felül még közel 82 elemet tartalmaz.

A sóbarlangok lényege, hogy természetes só segítségével tegyék elérhetővé látogatóik számára a szervezet számára szükséges vegyületeket. Másfelől a barlangban leadott negatív töltésű ionok bioenergiai erőket sugároznak, melyből a látogatók értékes energiákat meríthetnek. A só által leadott negatív töltésű ionok pozitívan hatnak a légutakra, légúti megbetegedésekre (asztma, allergia, szénanátha), idegfájdalmakra, magas vérnyomásra és reuma ellen. Ezen kívül a sókristályok bioenergiája hatással van a vesére, az idegek, a hormon háztartásra, a vér méregtelenítésére, az idegrendszer erősítésére, sőt még az öregedési folyamatok lelassítására is.

A sóbarlang pozitív hatását általában zene- és fényterápiával egészítik ki. A látogatókat így nemcsak a kényelmes relaxáló székek, hanem madárcsicsergés, tenger zúgás, szélsuhogás hangjai és különleges fényhatások segítik az ellazulásban. A színek nemcsak a szemen keresztül jutnak be a szervezetbe, hanem a bőrön keresztül eljutnak az agy központi rendszerébe, így pozitívan befolyásolják az anyagcsere háztartást irányító folyamatokat.

Az erdélyi sókészlet mintegy 13,6-13,4 millió éves. A só elszigetelt tengerek fenekén rakódott le. A Torda városának észak-keleti részén kezdődő sóréteg 45 négyzetkilométeren terül el, vastagságának átlagértéke 250 méter.  A teljes készlet nagysága 38.750 millió tonnára becsülhető. Virágosvölgy és a Sósvölgy vidékén a sót fedő réteg erodálása miatt a só a felszínre bukkant, s emiatt a só megléte a legrégibb időtől kezdve köztudott.

Az erdélyi sókitermelés régmúlt időkbe nyúlik vissza. A sókészlet rendszeres kitermelése Dacia római megszállása idején kezdődött. A ma is ismert legkorábbi, Erdéllyel kapcsolatos dokumentumot a magyar kancellária állította ki 1075-ben. A dokumentum a ?Tordának nevezett vár..., a magyarul Aranyasnak, latinul Aureusnak nevezett hely? sóbányáinak vámját örökíti meg.

A sóbánya 1932-ben történt bezárása után feledésbe merült a második világháború idejéig. Ekkor újra megnyították bejáratait, s a város lakossága itt keresett menedéket a légi támadások elől. 1950-1992 között a ?Ferenc József? galéria első 500 métere sajtfélék tárolására, érlelésére szolgált. A bánya 1992-ben került Torda és Erdély turisztikai látványosságai közé, ekkor nyitották meg hivatalosan a nagyközönség számára Így már nem csak a parajdi, hanem a tordai sóbányát is megtekinthetjük, és ami a lényeg: gyógyulhatunk különleges klímájában! A sóbánya hőmérséklete 10-12 ?C, a relatív nedvesség 75-80%.

A tordai sóbánya levegőjének magas páratartalma, egyenletes hőfoka, allergén-, kórokozó mikroorganizmus- és pormentessége, valamint a kedvező koncentrációjú NaCl aeroszolok kétségtelenül gyógyító hatással vannak a légzőszervi megbetegedésekre. A felszín alatti mikroklíma elsősorban az asztmásoknak, allergiásoknak, légúti gyulladásos betegeknek ajánlott, de egészséges pácienseknek - sportolóknak, dohányosoknak, szmogot szívó városlakoknak - is jót tesz egy ilyen környezetben megtett séta. Jelenleg gyógykezeléseknek és kulturális rendezvényeknek (kiállítások, koncertek) a Rudolf (Szent Miklós) és Gizella bányák adnak otthont, másrészt a sóbánya a sóbányászat történetének múzeuma. Igazán egyedi enteriőrt teremtettek a regenerálódáshoz, az ide látogatók kellemesen szórakozva tölthetik el az időt.