A víz gyógyító ereje

A víz gyógyító hatásának fontos szerepe volt számos kultúra tradicionális orvoslásában. Mind a kínaiak, mind az amerikai indiánok ismerték a forró és jeges források gyógyító erejét. A görögök a gyógyítás istenének Aszklépiosznak a templomait a gyógyforrások közelébe építették. A rómaiak szintén hittek a forrásvíz jótékony hatásaiban és sok európai fürdőváros alapítása fűződik a nevükhöz.

Az ötvenes évek végén és a hatvanas években Nyugat-Európában és Amerikában a gyógyszertan és a sebészet óriási ütemű fejlődése miatt mindenki azt jósolta, hogy a gyógyfürdők szép lassan elveszítik jelentőségüket. Mára azonban nem várt mértékben fejlődnek az egész világon.
Honlapunk a magyarországi fürdőket mutatja be, azonban meg kell említeni, hogy más európai országokban, mindenekelőtt Németországban szintén jelentős kutúrája van a gyógyfürdőknek, hiszen az ottani 150 fürdő is több millió vendéget fogad évente. Említést érdemel Japán és az Egyesült Államok is.

A víz gyógyító erejét fizikai és kémiai hatásai révén fejti ki testünkre. A felhajtó erő csökkenti a gerincre és az ízületekre nehezedő gravitációs nyomást, a víz áramlása jótékonyan masszírozza a bőr alatti izmokat; a meleg kitágítja az ereket, a gyógyvizekben található ásványi anyagok pedig a bőrön keresztül felszívódva fejtenek ki pozitív hatást. A vizek hatását ásványianyag- és gáztartalma, hőmérséklete alapján szokták vizsgálni.

Emellett a pszichénkre is hatást gyakorol a víz. Az orvosok a fürdők gyógyító hatásában fontos szerepet tulajdonítanak a kikapcsolódásnak, a környezetváltozásnak is. A színterapeuták azt tartják, hogy a kék és a türkiz környezete megnyugtat. Fürdőt és nedves pakolást pszichiáterek és pszichoterapeuták is alkalmaznak, az úszásterápia pedig hatékonynak bizonyult az autista gyerekek gyógyításában, mivel segíti társas beilleszkedésüket.