Burjánzó eklektika a 450 éves Király fürdőben

Az oszmán török építészet Buda, a középkori török fürdőváros megteremtése során hallatlanul esztétikus, spirituális, és időtálló épületeket hozott létre. Ezek ma fővárosunk legrégebbi, viszonylag eredeti formában fennmaradt épületei, ami Budapestet európai kuriózummá, a török fürdők városává teszi. Köszi.

Köszönet jár Königéknek is, akik az az 1800-as években helyreállították és továbbfejlesztve, továbbgondolva azt vízgyógyintézetet építtettek a kor klasszicista stílusában. Innen a mai név is: Király=König. A fürdő ezt megelőző nevét nem ismerjük, de Ibn Rusta török utazó Kakas kapu fürdőként említi - a középkori Buda északi kapujára utalva. A meleg vizet ugyanis épp csak behozta a falakon belülre a török (a mai Lukácsból), hogy ostrom idején is fürdőbe mehessen. Érdekes gondolkodás.

Sokkal kevesebb köszönet jár a törökfürdő retro hangulatáért. Ugyan mára megszoktuk, de a minden műemlékvédelmi szabályra fittyet hányó Rákosi-korszakban zajlott barbár újjáépítés nem kímélte múlt szépségeit. Tény, hogy az épület Budapest '45-ös ostrománál súlyos sérüléseket szenvedett.

Így a Király belső enteriőrje ma valamiféle fura egyvelege a tizenhatodik századi oszmán török, a háromszáz évvel későbbi klasszicista, és a csupán 60 éves szocialista realista stílusoknak.

Ennek ellenére Teo úgy érzi, ezek az egymástól igen távoli stílusok elválaszthatatlanul forrnak egybe, és teszik egyedivé az épületet. Gyertek el, nézzétek meg! Jó móka aprólékosan megvizsgálni a fürdőt: egy lépcsőt, a helyiségeket, ajtót-ablakot, vagy akár egy-egy követ, s találgatni: vajon mikor kerülhetett oda, melyik kor emlékét, hírét küldi nekünk.

Ehhez az egyveleghez társult most ez az újabb kis stíluselem, a kerti csobbanó.

A XIX. századi vízgyógyintézet kádfürdőjének klasszicista  udvarán, az égig érő platánok alatt elhelyezett dézsa alapvetően jó ötlet volt a szabadtéri medencével nem rendelkező fürdőben. Ráadásul termálvíz csörgedezik bele! A helyszín ideális hozzá. Ám éppen ezt az ideális helyszínt rombolja az alapvetően kis helyigényű dézsa körül felállított hatalmas, ki nem használt dobogó. A projekt ezzel már relatíve nagy szeletet vág ki a kertből - feleslegesen. Azaz tudom én, miért kellett a ráadásul szép magas korláttal ellátott terasz: balesetvédelmi okokból. Ha ezt kevésbé tolakodó módon oldották volna meg, csillagos ötöst adnék. Ám így az udvar elvesztette szimetriáját, a terasz elefánt a porcelánboltban érzést kelt. Helyszínidegen zuhanyzóval és terasszal, szocreál vízhordólánnyal a klasszicista udvaron ez már olyan stíluskoktél, ami nehezen emészthető. Jobban örültem volna, ha inkább azt a lányt sminkelik ki inkább.