Fókuszban a gyógyturizmus és a gyógyszállodák?

Már az előző ciklus Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiája (NST) komoly fantáziát látott ezen a területen, nem beszélve a korábbi periódusok terveiről, így a 2004. évi európai uniós csatlakozás előtt a Széchenyi Terv is az egyik legjelentősebb forrása volt a gyógyturisztikai fejlesztéseknek. ez a törekvés most az Új Széchenyi Tervvel és a formálódó Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepcióval is folytatódni látszik. Ha a közeli jövőben a magyar turizmus valóban egyik kiemelt terméke, a nemzetközi versenyképesség egyik záloga, a hazai turizmus és a magyar életminőség egyik fontos eleme lehet a gyógy-turizmus, többek között az érdekelt TDM-szervezeteknek is érdekes tájékozódási pont, forrás lehet a KSH közelmúltban napvilágot látott, A gyógyturizmus által érintett települések általános jellemzői c. tanulmánya (ksh.hu/kiadvanytar). De a rendszeres hivatalos statisztikák között is hasznos tallózni, mi mindent lehet megtudni a gyógyszállodák teljesítményeiről, az ezekben megjelenő vendégforgalom jellemzőiről.

A hatályos jogszabály - a 31/2011. (X.24.) sz. KIM rendelet - 137 gyógy-turizmusban érintett települést ismer el - közülük 2012-ben csak 14 (Balatonfüred, Bük, Debrecen, Eger, Gyöngyös-Kékestető, Gyula, Hajdúszoboszló, Harkány, Hévíz, Miskolc-Lillafüred, Parád, Sárvár, Sopron-Balf, és Zalakaros) volt az ANTSZ által minősített gyógyhely. A többi 123 település olyan, amelyik ugyan a település egészét illetően nem minősített, de ott a gyógytényezők (gyógyvíz, -fürdő, -gázfürdő, -iszap, -barlang) egyike legalább jelen van. Valamennyi megyénkben van ilyen település, a települések közül 101 város ezen belül 12 megyeszékhely. Ezeken a településeken - Budapest nélkül - 2,8 millió személy, a népesség 34 százaléka él. Az a körülmény, hogy a gazdaságilag aktívak teljes népességhez való arány magasabb az országos átlagnál arra enged következtetni, hogy a gyógyturizmusban érintett településeken élők munkaerő piaci helyzete összességében kedvezőbb az átlagosnál, magasabb aktivitási és foglalkoztatottsági és alacsonyabb a munkanélküliségi rátájuk. A fenti KSH-kiadvány úgy fogalmaz, hogy A kisebb lélekszámú települések lehetőségeit, gazdasági potenciálját egy-egy gyógyturisztikai attrakció jelentős mértékben befolyásolja. Az érintett települések lakáspiaca is élénkebb, az épített lakások népességre vetített száma néhány településen (Hévíz, Zalakaros, Kehidakustány) kiugróan magas. Magas vállalkozói aktivitásra utal, hogy az ezer lakosra jutó vállalkozások száma érzékelhető módon magasabb az országosnál és a vállalkozások 44 százaléka a szálláshely-szolgáltatás/vendéglátás ágazatban található, különösen kiemelkedő ez az érték Zalakaroson, Hévízen, Tihanyban, vagy éppen Bogácson. A vendéglátó üzletek lakosságszámra vetített száma Tihanyban, Zalakaroson, Hévízen, a kiskereskedelmi üzletek száma Tihanyban, Hévízen, Harkányban, Balatonfüreden kiemelkedő.

Az érintett települések szállásférőhelyeinek háromnegyede 22 helységben található, igaz ezek között van Budapest. A települések közül 55 rendelkezik gyógy- és/vagy wellness-szállodával, a megyék közül egyedül Nógrád megye hiányzik a sorból. (Meg kell jegyezni, hogy a gyógyszálloda (30) megjelölés használatát jogszabály rögzíti, a wellness megjelölés(113) önkéntes).

A természetes gyógytényezők hasznosítására, a fejlesztésben és turisztikai szolgáltatásban meghatározó gyógy- és termálturisztikai vállalkozások Magyarország több térségében alakítottak turisztikai klasztereket, így jött létre a Pannon Termálklaszter (2001) Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Veszprém megyében, a Dél-alföldi Termálklaszter (2004), az Észak-alföldi Termálklaszter (2005), a Dél-dunántúli Gyógy- és Termálklaszter (2010), végül a Észak-magyarországi Gyógyturisztikai Klaszter (2012).

2012-ben a gyógy-turizmus által érintett településeken 204 ezer kereskedelmi szálláshelyi férőhely fogadhatta a vendégeket. A koncentráció mértékét az mutatja, hogy a férőhelyek egynegyede volt a fővárosban, Siófok részesedése 6,4 % volt, 3 %-on felüli hányadot 5 város (Balatonfüred, Szeged, Hajdúszoboszló, Hévíz és Miskolc képviselt, összességében a kapacitás háromnegyede mindössze 22 településen található.

Jelenleg 34 szálloda használja jogszerűen az Országos Tisztiorvosi Hivatal minősítésével a gyógyszálloda jelölést, közülük a legtöbb (8) Hévízen és Hajdúszoboszlón (6). Magyarország 16 minősített gyógyhelye közül csak 9-en van gyógyszálloda, érdekesség, hogy Balatonfüreden, Gyöngyösön, Gyulán, Miskolcon, Nyíregyházán, Parádon és Sopronban, bár minősített gyógyhelyek, nincs gyógyszálloda. Ugyanakkor Budapest, Cegléd, Füzesgyarmat, Hőgyész, Szeged rendelkezik gyógyszállodával, bár maga a város nincs gyógyhellyé nyilvánítva.

A gyógyszállodák közül 31 működik, (működött 2013 első kilenc hónapjában), egy ötcsillagos, 15 négy csillagos, 8 három csillagos, de 7 olyan is van, amelyik nem rendelkezik az MSZÉSZ minősítése alapján védjeggyel. Valamennyi gyógyszállodában lehet fizetni SZÉP-kártyával, ezek a bevételek az első kilenc hónapban elérték a másfél milliárd forintot.

A hazai szálloda piacon a 34 ház jelentőségét jelzik azok a mutatók, melyek szerint részesedésük a kapacitásból 8 % körüli, a belföldi és a külföldi vendégforgalomból több mint 10 %, a bevételekből 11,6, a SZÉP-kártya bevételekből 13 %. Az átlagosnál magasabb az egy szobára jutó összes bevétel, a RevPAR mutató és a foglaltság. Egyedül átlagáruk alacsonyabb az átlagnál.

Ami a szállodák forgalmának szezonális ingadozását illeti, a gyógyszállodák vendégforgalma ugyan valamelyest kiegyenlítettebb, érdemi eltérés az átlagostól nem detektálható.

A gyógyszállodák a teljes szállodai forgalom 10 százalékát képviselik, úgy a belföldi, mint a külföldi forgalom esetén, az átlag mögött azonban nagyon nagy a szóródás. A nagy küldő országok közül az orosz szállodai vendégforgalom egyharmada, de például a brit forgalomnak csak 2,6 %-a irányul a gyógy-szállodákba.

Természetes, hogy a gyógyszállodák bevételszerkezete eltér a gyógyászati részlegekkel nem rendelkezőkétől: A bevételnek közel felét persze itt is a szállásdíj teszi ki, de a nem szállás- vagy vendéglátó szolgáltatások súlya közel kétszeres.

A gyógyturizmus iránt mélyebben érdeklődők és kutatóknak egyébként a KSH kutatószobájában rendelkezésre áll a hivatal területi adatbázis rendszere (TSTAR), amely az ország valamennyi településéről egyenként egy sor a népességre, annak összetételére, az infrastruktúrára, a vállalkozásokra a gazdaságra, a társadalomra, az intézményi ellátottra és persze a szálláshelyi vendégforgalomra vonatkozó adatot tartalmaz és mindez - az informatikai támogatás felhasználásával - szabadon kutatható.

dr. Probáld Ákos, a KSH nyugalmazott főosztályvezetője