Gőz élmény - kamra, kabin, fapados

A legmenőbb: épített gőzkamrák

Minden tekintetben a legszínvonalasabb gőzkamra, mely nem csak hogy színes, apró mozaik lapocskákkal van kirakva - vagyis igen esztétikus -, de működéstechnikailag sem szokott kifogás lenni vele: vagyis akár 100 %-os páratartalmat is képes generálni. (Más kérdés, hogy itt is előfordulhat az a hiba, amire legkevésbé figyelnek a gőzkamrák létesítésekor: a szellőzés.) A jó hatásfok nem csak a generátor teljesítményének, de annak is köszönhető, hogy a lekerekített, csempe borítású padozatot, a falakat alulról-oldalról fűtik, vagyis a gőz nem csapódik le - és tűnik el -, hanem gomolyogva ott marad körülöttünk.

Többnyire egy ponton fújják be a gőzt, de ez elég a boldogsághoz. Sőt, az elvetemültebbek a befújási pont közelébe helyezkednek. Manapság többnyire ilyet építenek a wellness hotelekbe, élményfürdőkbe. Legutóbb az új makói fürdőben volt hozzá szerencsém. Egyértelműen SPA-élmény, főleg ha egy jó kis gőz szeánsszal kötjük össze. Nekünk a Hagymatikum januári antréján egy sós szeánsszal kedveskedtek: a gőzölgés alatt sóval kentük be egész testünket, mely a végére igazán selymes bőrt eredményezett!

A lényeg, vagyis a "tejfehér köd effektus" - a jó párahasznosítás - miatt ez is jó minősíést kaphat, ebben nem különbözik az előzőtől. Stílusukban, az érzetben azonban mások: ezt kamrának kevésbé nevezhetnénk, hiszen fehér műanyag kabinokról van szó, melyeknek ajtaját becsapva megremeg az egész, ez kicsit zavarhatja a relaxálást. Kicsit klausztrofób is lehet egyeseknek...

Az előző, mozaikcsempés verziónál ráadásul valamivel kevésbé hat higiénikusan: a mennyezetről csepeg a víz - ez is zavaró lehet. Itt is egy ponton fújják be a gőzt - arra kell vigyázni, ne tegyük oda a lábikránkat. Attól nem kell félni, hogy leforrázza, mert valószínűleg nem fogjuk ott hagyni, ha megérezzük a kellemetlen forróságot. Ilyen kabin található wellness hotelekben (már ha van gőzük), és néhol modern élményfürdők szaunavilágában is, például Zalakaroson.

A hagyományos gőzfürdőben (budapesti fürdők) szó szerint is a fapadok alól árad ki a vízgőz. A faelemek azonban gyorsan elhasználódnak, hiszen mindenről folyik a víz - falakon, ajtón, padokon. Vagyis egy idő után már kevéssé bizalomgerjesztő, és hívogató, hogy leüljünk a kis rosszindulattal sokszor már-már nyálkásnak tűnő deszkákra. Persze ide is vihetjük a törölközőnket, akár a szaunába, de az akkor már nem sok mindenre lesz alkalmas aznap... A fa barátságos, kellemes építőanyag, de nem ide való. A padozatot - a faanyag minőségétől függően - gyakorlatilag félévente-évente kellene cserélni ahhoz, hogy még higiénikusnak hasson. Ezeken a helyeken egészen megváltozik a gőzfürdőzés hangulata, mikor ez megtörténik.

A másik probléma a szó átvitt értelmében is fapadosnak nevezhető gőzkamrákkal, hogy a deszkák alól váratlanul, alattomosan kicsapó  forró vízgőz nem éppen kellemes. A Lukácsban például sokan inkább csak ácsorognak bent, mert ha jobban befűtenek - lehetetlenség leülni...

Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy ezekben a gőzkamrákban gyakran túl nagy a forróság - ám túl kicsi a páratartalom. Gellértben, Lukácsban sokszor egy kicsit inkább kínzókamrában érezhetjük magunkat. Nem éppen a "kellemesen beburkol a pára" érzés fog el bent minket. Szóval, nem itt fogunk elücsörögni órákig... Persze az az 1-2 perc, amit ilyenkor ki lehet bírni bent, azért igazán érdekes, izgalmas élmény. Mint minden, ami gőz, szauna. Kicsit ez is olyan jólesően pokoli.

Hogy egyértelmű pozitívumot is említsünk: a többszintes rendszer. Akár a finn szaunáknál. Itt is ugyanolyan jól használható, hogy fentebb melegebb, sőt páradúsabb is a levegő, lejjebb kevésbé. Ezt tehát jól ki lehet használni a "gőzölgésnél" is.