Lelkes fiatalok organikus feredőket teremtenek Székelyföldön
Lelkes fiatalok kalákában újítanak fel illetve építenek új gyógyvízes kis fürdőket Székelyföldön. E nálunk kevéssé ismert mozgalomban a résztvevők a hely szellemének megfelelően, teljes mértékben saját erőből ("társadalmi munkában") teremtenek valamit a semmiből. A környezetünk iránti felelősségvállalás igazán követendő példa lehet a XXI. században!
2005-ben Kászonújfaluban - már ötödjére - működött a kaláka, ahol egy Sóskút fürdő épült. A négyszeres kalákás Kiss István építész kalauzol:
A magánterületen kiépített fürdőt a tulajdonos a falunak ajánlotta fel, mellyel a település és a Kászoni-medence településeinek idegenforgalmi vonzerejét kívánta fokozni. A fenti fotón is látható hűs sós-kénes víz elsősorban cukorbetegség, ízületi- és bőrbántalmak kezelésére alkalmas.
Én, személy szerint nagy örömmel veszek részt ilyen megmozdulásokon, hiszen minden alkalommal újabb és újabb barátokra tehetek szert, illetve mélyíthetem korábbi, emberi kapcsolataimat ismerőseimmel. Szerencsére a fiatalokból álló többséghez „csapódtak” középkorú, vállalkozó szellemiségű, helyi és külhoni kalákázók is. Így még családiasabbá téve a 10 napos, nem csak fizikai munkából álló programsorozatot. Úgy vettem észre mindenki, kicsi és nagy kivette a részét a munkából és mindenkinek jutott bőven az örömökből, élményekből.
A helyszín egy éger lápos patakfolyás mentén terül el, ezért is készült el a pallóútnak nevezett fő alkotásunk, hogy egyrészt védjük az aljnövényzetet, másrészt a tavaszi nagyobb vízhozamnál, a patak esetleges kiöntését követően is bejárható legyen a fürdő területe.
Az időjárás nem volt annyira kegyes hozzánk, mint egy évvel korábban Csíkkozmáson, de a bátrabbak, fanatikusabbak az esős időben is „állták a sarat”, és kitartóan dolgoztak a határidő betartása végett.
Természetesen a munka mellett jutott idő a kikapcsolódásra, hisz ne feledjük a kaláka nem iga, hanem egy szervezett „nyári tábor”, tele üdítő programokkal. A késő délutáni szabadidőnkben többször is táncház volt a fő program a faluházban, de népi hangszer-bemutató is gyarapította az érdeklődők ismereteit, illetve a régiófejlesztésről és a fenntartható fejlődésről hallgathattunk előadásokat ismert helyi és hazai építészektől, tájépítészektől.
A kaláka alatti szabad hétvégén pedig kirándultunk, Erdély legkeletibb pontjánál, az Ojtozi szorosnál. Meglátogattunk egy skanzent Alsócsernátonban (Cernat). Itt található a Haszmann Pál Múzeum is, sok szép látnivalóval, közülük csak néhány példa: hintó-, gőzgép-, mestergerenda-, gramofon-, kaptár-, és kopjafa gyűjtemény. A hely kuriózuma továbbá, hogy nyaranta fa-, kőfaragó, illetve kézműves táboroknak ad otthont. Kézdiszentlelken (Sanzieni) felmentünk a Perkőnek nevezett kis hegyre, amelynek tetején egy kápolna (Szent István kápolna) található.
A kedves látogatókat tárt karokkal várja Kászonújfalu és a gyógyító fürdő, a maga kis csodáival. Az utazókat tábla informálja a Sóskútfürdőről a kénes forrásról, s ezek valamint a hely hasznosságáról. Tapasztalatból tudjuk a hely közkedvelt lett az átadás óta, a telektulajdonos azóta újabb filagóriát épített egy kis fűzszoborral kiegészítve. Örömmel fogadjuk a híreket, hogy meg-megpihennek ott az arra járók.
A kaláka vezetőjének visszaemlékezései:
Egy előkészítő csoporttal két nappal korábban, 2005. júl. 26-án érkeztünk a Csíki-medencébe, az Olt folyó által kettéválasztott falucskába. A kalákások zöme az első napra július 28-ára utazott a helyszínre. A korábban érkező szervezőknek le kellett egyeztetni a faluvezetőkkel az érkező Kalákázó vendégek szálláshelyeit, a programok időpontját, az építéshez elengedhetetlenül szükséges nyersanyagokat, s egyéb apró-cseprő kérdést is tisztázni kellett. Mint minden évben, idén (2005-ben) is leellenőriztük korábbi években megvalósult fürdőink állapotát/épségét. Megismerkedtünk a leendő, falubéli munkatársainkkal, a szállást adó családokkal.
Aztán amikor 28-án felvirradt a reggel még egy utolsó csoportegyeztetésen túlesve belevágtunk munkánkba. Legfőbb cél volt az elhanyagolt fürdő felújítása, környezetének rendbe hozása. Rögtön az elején ki kell emelnem, hogy a helyi fiatalok, fiúk és leányok, kisebbek és nagyobbak egyaránt „gőzerővel” serénykedtek az alapozó munkáknál is. Feladatunk sokrétű volt, kiterjedt területen dolgoztunk. 11 nap alatt elkészült egy 17×8 m-es, meglévő betonfalazatú, fa padozatú- és oldalfal burkolatú borvizes medencefürdő.
A medence mélységét tekintve, gyermek és felnőtt részre osztódott ketté. A fő attrakciónak számító medence köré széles napozóterasz készült, hogy a nyári melegben a hideg borvizes fürdő után napozni lehessen. Átadásra került a falun áthaladó útról levezetett kétkarú, az út rézsűjébe mélyített lépcsősor, külön nemű öltöző a fürdőzőknek, egy filagória a pihenni és étkezni vágyóknak.
A természeti terület „szentségét” megőrizvén a helyszínen talált hatalmas kövekből Mária szentélyt alakítottunk ki. Az „építési területen” pontszerűen elhelyezve számos alkotás megtalálható, mint a vendégeket fogadó forrás (Ágnes forrás), egy kétnemű WC. Kihasználva az Olt közelségét, vele párhuzamosan rövid tanösvényt létesítettünk. Sajnos az avatón szemerkélt az eső, lehűlt a levegő, de azért számos érdeklődő megjelent az ünnepségen. Másnapra kiderült az ég, a falun átutazók érdeklődve jelentek meg a fürdőnél.
2003-ban Csíkkozmásonújítottak fel egy rég felhagyott falusi "feredőt" (ahogyan azt a helyiek nevezik)
Számomra az első, összességében a 3. Székelyföldi Sószék fürdőfelújító kaláka zajlott le 2003-ban Csíkkozmáson. Az előző évi, Tusnádi nádas-fürdő építő kalákán a Gyergyószárhegyi elfoglaltságaim (amatőr alkotótábor) miatt nem tudtam részt venni. Kíváncsian vártam tehát az ismerősöm által terjesztett kaláka program kimenetelét. Utólag persze elmondhatom, kellemesen éreztem magam. 2003-ban feladatunk volt egy a régi időkben használt falusi fürdő felújítása. A helyszínt természetesen a helyiek elmondása alapján kerestük fel, ismertük meg.
Szerencsére az időjárás mindvégig kegyes volt hozzánk. Sőt, aki nem készült fel a nap elleni védekezésre, hamar a bőrén ismerhette meg Erdélyország eme falujában, a kristálytiszta levegőn áthatoló napsugarakat. Talán egyszer kellett az eső elöl visszahúzódni a számunkra felállított katonai sátorba. A fotóról is kivehető a résztvevők felsőteste sem látott a Csíkkozmási kaláka előtt égető napsugarakat. (a beszámoló írója is, azaz én sem).
A helyszínen készült még egy hármas kialakítású ülő sósfürdő (nátrium-klorid tartalmú), mely reumatikus problémákra, keringési zavarokra és női panaszokra ad kezelést. A fürdő helyét itt is a helyiek elbeszélése alapján választottuk ki, kalibráltuk be. A sótartalommal kapcsolatban a hitetlenek meggyőzésére annyi bizonyára elég, hogy a kész sósfürdőről készült fotón középen látható fenyő ágasfa (törölköző és ruhafogas), s minden faszerkezet, amely érintkezett a sós vízzel, ennek hatására kifehéredett.
További építményként valósult meg egy filagória (fedett pihenő), mely elengedhetetlen a feredők mellé. Gondoljunk csak bele a mai termálfürdők mellett kialakított szálló és vendéglátói egységekre. A kalákafürdőknél praktikusan minden mikro méretekben történik, hisz ne feledjük, csupán csak 10-14 nap áll rendelkezésre, hogy csodát művelhessünk, egy gyakorlatilag állandóan változó összetételű csapattal.
A fürdőkön kívül egyik leglátogatottabb hely minden bizonnyal az általam csak „neoorganikus"-nak keresztelt deszkabudi. Építész Vándoriskolások ötleteként valósult meg. Ők már korábban is készítettek deszkaépítményt. Az alábbi http://www.vandoriskola.hu/ oldalon tekinthetők meg, a Kirándulások, táborok / 2003 - Ecomusée d' Alsace Elzász alatt.
A wc újrahasznosított deszkából és töménytelen mennyiségű szeg ácsolataként készült. A fotón is látható ajtót nem találunk az építményen, nincs is rá szükség a csigaházhoz hasonló formálás miatt. Nyugodtan végezhetjük dolgunkat, közben kellemes kilátás tárul elénk.
Szöveg és fotó: Kiss István építész
