Miért nem szeretem a jakuzzit?

Honnan a furcsa név? Egy Amerikába emigrált olasz család miatt került a köztudatba - és ragadt ott a mai napig a masszázskádak elnevezése. A mezőgazdasági pumpákban utazó Candido Jacuzzi 1948-ban készítette el az első házibarkács kádat fia számára, aki hidroterápiás kezelésre szorult. A kis Kenneth felnőve tökéletesítette apja ötletét. Az első igazi Jakuzzi a hatvanas években jelent meg, és egyből a luxus szinonimájává vált.

Fura, hogy a fürdőkritikus számára valahol az értékskála ellenkező pontján foglal helyet. Valószínűleg nem a megfelelő helyen találkoztam vele - odahaza nincsen. Ám amivel wellness hotelben, nyilvános fürdőben próbálkoztam: az kritikán aluli volt. És a véleményemmel nem vagyok egyedül.

Dr. Taraczközi István orvos-természetgyógyász a tavaszi Orvosi Wellness konferencián tartott előadásában kelt ki a jakuzzik ellen. A hazai wellness fejlődési irányait, jó és rossz példáit elemző eszmefuttatásában személyes tapasztalatáról számolt be. Egy wellness hotelben tett látogatásán szerzett abszurd élményeket a témában. Ő a fertőzések melegágyaként aposztrofálta azt a néhány liter vizet, melyben a jakuzzi rajongók egymás után megmártóztak.

Mert a jakuzzikért - mint általában a státuszszimbólumokért - sokan rajonganak. Vajon hányan gondoltak bele, miben is fürdenek?

Jómagam nem is annyira a fertőzésektől félek, mint egyszerűen undorodom attól a folyékony halmazállapotú valamitől, amit az általam tesztelt jakuzzikban találtam. Mivel az üzemeltetők tisztában voltak a terheléssel, alaposan megdöntötték a klórt, és a ki tudja mennyire bőrbarát tisztítószereket. Más fürdővendégtől is visszahallottam: abba nem megyek mert nagyon klóros! A majdhogynem nyálkás, habzó, vízre alig emlékeztető lében való fürdést senkinek sem ajánlom...