Pannónia ásványvizei - amit már a rómaiak is ismertek

A Balfi ásványvizet már Marcus Aurelius korában itták a rómaiak. Bár minden balfi víz kénes, a ma palackozott két forrás vize kismértékben eltér a balfi gyógyfürdő vízétől. Míg ugyanis a fürdő vize (Fekete-forrás) Magyarország legjellegzetesebb ásványvizeinek típusába, az alkáli-hidrogénkarbonátos, vagyis szódabikarbónás vizek közé tartozik, a Silvanus és a Farkasd forrás vize - melyeket palackoznak - kálcium-magnézium- hidrogénkarbonátos ásványvíz. Oldott ásványianyag-tartalmuk igen magas, 1000 mg/l körül mozog, de jelentős széndioxid tartalmuk is van (ennek ellenére még tovább dúsítják).

Aquincum római város Óbuda területén helyezkedett el. Fürdőjének romjait ma is megcsodálhatjuk az Árpád-hídi aluljáróban. Ide vezették hát vezetékeiken a csillaghegyi forrás 23 C°-os vizét, mely kutatók szerint ugyanaz a víz, mint a budai Felhévíz (Császár, Lukács fürdők) vize, hiszen azokkal közös vízmedencéből származik. Főként kalcium és magnézium hidrokarbonátot tartalmaz, valamint nagy mennyiségben kovasavat. A római vízvezetékek maradványait a Szentendrei úton haladva ma is láthatjuk.

A balaton-felvidéki, kékkúti Anna-forrás, és a Theodora-forrás első írásos nyomát megtaláljuk a Nymphák tiszteletére állított, kétezer éves oltárköveken. A szövegek természetesen a források gyógyító hatását dicsérik. A helyszínen még egy fürdő romjait is feltárták! A Savanyúkút-dűlőben feltárt római villa maradványai pedig azt bizonyítják, hogy még távolabb is az Anna-forrás vizét használták, nyilván vízvezetékeken odajuttatva. Ma két kékkúti forrás vizét palackozzák, Theodora Kékkúti és Theodora Kereki néven. Nevüket Theodora bizánci császárnéról (Kr.e. 492-548) kapták, akinek a legenda szerint a kékkúti ásványvíz volt kedvenc itala.