Rudas fürdő - a világhíres fapados

Sorra jelennek meg a világ médiáiban fürdőinkről szóló tudósítások. Ám többnyire csak felületesen, néhány mondatba sűrítve azt, amit a fotók amúgy is kifejeznek...

Fürdőkultúránkról bővebben szerencsénre nem beszélnek, mert ahhoz még a turizmusra szakosodott újságírók sem igen értenek. Így fürdőink a következő két séma szerint jelennek meg a külföldi sajtóban:

1. A cikkek egy része study tour-ra érkező újságírók tollából származik. Ezek általában színes magazinokban jelennek meg. Az itt vendégeskedő újságíró röviden beszámol róla, milyen jól érezte magát hazánkban, és hogy Magyarországon milyen klassz, régi fürdőkre bukkant. Mi pedig örülünk az egészoldalas fotóknak, és rögtön hírt gyártunk belőle. Az újságírót leköti a fürdőépületek szépsége, a fürdőkultúrára már nem figyel. Szerencsénkre nem is ért hozzá kifejezetten, különben legalább annyit megjegyezne, hogy szaunázni ne Budapestre jöjjenek...

2. A másik eset, mikor egy internetes portál kattintós cikket gyárt, és hasraütésszerűen készítenek egy TOP 10-es vagy TOP akárhányas listát - adott esetben fürdő témában. Egy fotó 1-2 mondattal - mi pedig rögtön örülünk, milyen világhíres a fürdőnk... Annak, aki semmit sem tud Magyarországról, mint termál nagyhatalomról az ilyen cikk nyújthat valami információt, de kérdem én: idehaza ez miért olyan nagy hír?

Talán, mert addig is csupán az - előző generációk által megteremtett - hardverről, vagyis csodálatos fürdőépületeinkről van szó. Hogy milyen állapotban vannak, hogyan bánunk az örökséggel, és mi történik odabent azt az üzemeltetők szempontjából nem feltétlenül jó részletezni. Úgyhogy szívesen kapják fel a sematikus, butított pár mondatokat, és tárják a hazai közvélemény elé. Nem kell erről többet beszélni, világhíresek vagyunk és kész!  Fürdőkultúráról valójában - noha a wellness kedvelt téma az életmód rovatokban - szakértő módon nemigen olvashatunk. Így persze marad a pocsolya.

A hazai sajtó megint a víz felszínén maradva éppen a thrillist.com amerikai internetes oldalon olvasható bulváros cikkre alapozva büszke a Rudasra. Még akkor is, ha a fürdőt csak egy mondattal, abban is téves információval említik. (Több mint 500 éves törökfürdő Budapesten - az meg hogy lehet?) OK, a világ csodálatos fürdőhelyeiről készített bulváros-toplistás összeállítás bizonyára hozzájárul, hogy a világ másik felén is halljanak rólunk.  Ám fürdőink kétmondatos említése legfeljebb a XXI. századi médiáról mond valamit - fürdőinkről sajnos nem. Sajnos? Vajon mit talál itt az a turista, akinek felkelti érdeklődését az egymondatos komment? Nos, ez a számunkra fontosabb hír! Erről azonban senki nem ír, legfeljebb Teo Wassermann.

Nézzük csak mit találunk, ha például kilépünk a Rudas fürdő török kori medencéjének kupolája alól, s kipróbáljuk szaunáit!

Tudnunk kell, hogy - bár az utóbbi években megjelent képzett szaunamesterekkel nagy lendületet vett a szaunázás hazai divatja - az ehhez szükséges adottságok, magyarán a szaunák kialakítása, üzemeltetése: siralmas. A helyzet talán a fővárosi fürdőkben a legrosszabb. Túl gyakran találkozni korszerűtlen hőlégkamrákkal,  büdös, túlhevített gőzkamrákkal, a szaunázás elemi szabályait nélkülöző szaunaüzemeltetéssel.

Nézzünk csak, hogyan vélekednek a szaunafesztiválokat szervező, szaunamestereket képző SzaunaClub oldalán a Rudasról!

"A Budapest fürdőiben található különféle hevítő helyiségek szaunaként aposztrofálását korábban tapasztalva fel voltunk készülve a legrosszabbra. A szaunaajtót messziről kiszúrva, a helyiségbe betoppanva, azonban egész kellemes meglepetés ért: ez tényleg egy szauna. Az újdonság varázsán túllépve, két pislogással később ismét csak a hagyományos budapesti szauna-valóság száraz poklában voltunk. Finn típusú hagyományos szauna, pontosan 88°C-kal, közel 10 éves, olykor zörgő kályhával, annak vízkővel vastagon befedett szaunaköveivel, oszladozó padozatával, kellemetlen szaggal. 2 perc akklimatizálódást követően hosszabb idő eltöltésének céljából törölközőnkkel a második padra költözve sajnos hamar rá kellett jönnünk, hogy a padon ülés még dupla törölközővel sem kivitelezhető, annyira szaharai a szárazság a kabinban. Az egyik kedves uszodamester felé intézett kérdésre, miszerint merre is van a dézsa, megkaptuk válaszul, hogy dézsa, az mint olyan nincs, reggelente szokták feltölteni az kályhakövek közé behelyezett virágcserépre emlékeztető kerámiatálacskát... Erősen délutánra járt már az idő, a kerámiatálacskában pedig pontosan annyi folyadék volt, amennyi a Szahara homokdűnéi között egy kellemes nyári napon." (Tudnunk kell, hogy kellemes, egészséges szaunázás anélkül, hogy a kövekre vizet löttyintenénk, nem létezik.)

"Hőlégkamra. Annak hívják, ami, bár igazán érthetetlen, miért kell olyannyira az égett kamillabűzt erőltetni. Keveredve a fürdőruhából kipárolgó termálvíz különböző vegyületeivel már-már szédítően kellemetlen. Nagyon érdekes megoldásként a zörgő radiátoros kamrákban előre haladva az egyre forróbb, 75-77°C-os helyiségbe juthatunk. Ide csak az igazán legbátrabbak, a korábbi kabinok melegét elviselni képes bátor fürdőzők juthattak csupán, ami az üzemeltetők figyelmét elkerülhette. Itt volt ugyanis a legtöbb ülőalkalmatosság, nem is akármi: székek, fából. Ha netán szeretnél elfeküdni a hevítő helyiségben kényelmesen ellazulva, tested egy hőzónába helyezve (hogy a bűzös kamillás-termálvizes gőz átjárhassa pórusaid), akkor ne a Rudast válaszd!

Végtelenül kiábrándító volt, hogy az 50% körüli páradús melegben még így is sok vendég olvasott, az újságokat ráadásul bennhagyva a hevítőben (hogy a kamillás-esszencia csodás hatását a párolgó tinta és a nedves padlón oszladozó papír tovább növelje). Hűtés-pihenés-újlendületgerjesztés után következett a Rudas gőzkamráinak felfedezése. Áhhh! Tűzforró! A gőzkamrába lépve több mint 60°C fogadott közel 99%-os párafelhővel, és síkos-nyálkás fapadozattal. A gőzbe törölköző nélkül lépünk, de nem nagyon volt a többieknek se sok gusztusa a nyálkás fapadokon leülni. A hevítőhöz hasonlóan itt is lehetett beljebb menni, amit a kamrába rakott műanyag kerti szék (?) ügyes kikerülésével sikerült is. Ez bizonyosan a halál: 70°C-ok, teljes párával? Természetesen senki nem volt benn, hisz emberi szervezet számára ez a kombináció nemcsak, hogy egyáltalán nem egészséges, de bírhatatlan. Sajnos a 60°C is sok, nem hiába nem hevítik a gőzkabint sose ilyen magas hőmérsékletűre a fürdők javarészében, mert a kedvező élettani folyamatok kiváltásához, ahogy a finn szaunában sem elég az 5 perc, úgy a gőzkabinban is szükséges a legalább 10 perces tartózkodás. Ehhez azonban tolerálható hőmérsékletre van szükség. Még 3 percet töltve a kabinban hasonló érzés lett úrrá rajtam, mint ahogy egy répa érezheti magát a háziasszony levesfőző üstjének párolójában közel a nyers-lét végéhez, úgyhogy jobbnak láttam távozni.

Összességében véve a Rudas fürdőből igen vegyes élményekkel távoztunk. Egyrészt büszkeséggel, hogy Magyarországon mennyi csodás, nagyon hangulatosan kialakított, és hellyel-közzel karbantartott, gyógyító termálvizekben gazdag fürdő található, és igen, nemcsak elméletileg, hallomásból, hanem tapasztalatok útján is csak erősíteni tudjuk a mondást: Magyarország igazi termál-nagyhatalom. Másrészről pedig az uralkodó érzés ismét csak a csalódás volt, hogy (Budapesten) még mindig nem találtunk egy olyan helyet, ahol a kialakításból adódó autentikus jelleg mellett a szauna nemcsak a belépőárat emelő szükséges kiegészítő elem, hanem az egészség megőrzésének színhelye."