Sebesen a fürdőkbe!

Sok fürdővendégnek mindent el kell magyarázni. Sok fürdővendégnek akkor is falra hányt borsó. A legutóbbi alapvetés után - hogy miért is ne pisiljünk a vízbe - most nézzünk egy ritka, ám éppúgy egyértelmű, magyarázatra nem szoruló tételt, mely szörnyű, murván elkövetett kerékpáros balesetem, illetve annak sebesen kialakult következményei miatt jutott most eszembe.

Talán a fürdők házirendjében is szerepel, vagy szerepelhetne, hogy nem csak nyílt sebbel, de semmiféle sebbel nem léphetünk a fürdő területére. Hogy miért ez az autoriter fogalmazás részemről?

Mert van olyan fürdő, ahol a törzsvendég effektíve átírja a házirendet. Igen. Meglepő, és botrányos, de igaz. Főleg, ha megnézzük mit húz ki belőle: azt, hogy a medencetérben nem lehet étkezni. A fürdő pedig nem tesz semmit. Csak hallgat. Fél, hogy a vendég beperli. Hát itt tartunk. Úgyhogy nem árt a határozott fogalmazás, kiállás, itt már nem fürdőkultúráról, hanem szimplán kultúráról, azaz annak teljes hiányáról van szó - egyes vendégek részéről.

Úgyhogy nem árt minden magától értetődő kis dolgot elmondani, mert Márai szerint "a kultúrát a köznapok apró reflexei mentik meg". Ilyen az is, hogy sebbel a testünkön, származzon az bárhonnan, nem megyünk vízbe! Közfürdőbe legalábbis. A nyílt seb ráadásul az "elkövetőnek" is veszélyes, mert a baktériumok 37 C°-on szaporodnak a legvirulensebben. A fürdő erre kiváló terep. Egyszóval akár szépen el is fertőződhet. Könyörgöm, sebtapasszal se variáljunk... Ki látna szívesen egy sebtapasszal a termálvízben ücsörgőt maga mellett?

De behegedt sebbel se fürödjünk! A seb fél óra alatt úgy leázik, mint a pinty, és közös fürdővizünket szennyezi. Szintén nem jó nekünk sem, hiszen ha leázik, az a gyógyulása szempontjából sem jó. Éppúgy mintha lekapartuk volna. Bizony meg fog látszódni a helye. Ahogy hétköznapi bunkóságunk is meglátszódik fürdőkultúránkon.