Aktuális akciók
Őszi akciókŐszi akciók TOP 10 őszi fürdőtippTOP 10 őszi fürdőtipp További ajánlatok

Sokan, sokféleképpen fürdőztünk év végén

2012. 01. 02. 16:22

Fürdőzés
Az év utolsó napjaiban-heteiben, esetleg Újév napján hagyományosan sokan járunk fürdőbe. Miközben ennek a jó szokásunknak próbáltam kideríteni miértjét, rájöttem: egyszerre sajnálom, és örülök is neki, amiért ez csak az év végére korlátozódik.
Miért járunk év végén fürdőbe?
A fürdés, fürdőzés az emberi kultúrában évezredek óta szimbolikusan összekapcsolódik a lelki megtisztulás kifejezésével. A megmerítkezés például a keresztség felvételének, a lelki újjászületésnek szimbolikus kifejezése immár kétezer éve.  A rituális fürdőzés azonban kivétel nélkül, szinte minden vallásban megtalálható
A mai, modern társadalomban ugyan már nem a vallási szokások irányítják mindennapjainkat, egy régi szokást, az Újévi fürdőzést, "megtisztulást" - akár öntudatlanul - mégis sokan beépítik a karácsonyi-szilveszteri időszak "tennivalói" közé.
Hogy sok családban miért hagyomány az év végi fürdőbe járás, annak tehát nem csak olyan praktikus okai vannak, mint hogy együtt a család és néhány extra szabadnaphoz jutunk.
Hagyománytiszteletből, szokásból is járunk év végén fürdőbe, mert így láttuk szüleinktől, nagyszüleinktől, ismerőseinktől. Bár ma már kevesen gondolnak az év végi - év eleji fürdőzés spirituális jelentőségére, azért a hagyomány átvételével magunk is évezredes kultúrmorzsákat ápolunk. Nagy kérdés, hogyan.
Fürdő nemzet?
Ugye mindenki hallotta már a lovas nemzet kifejezést, amit jobbára inkább mi, magyarok aggatunk magunkra, semmint mások ránk. Néha még ma is, noha ahogy az ismert indián közmondás mondja: "Ha észreveszed, hogy döglött lovon ülsz, szállj le!" Azaz - hagyományainkat továbbra is tisztelve - célszerűbb lenne a világban jelenkori értékeink által meghatározni magunkat. Ez pedig ma már sokkal inkább termálvízkincsünk, semmint lovastudásunk. Hiszen a világon sehol nem megszokott geológiai csoda, hogy néhány száz méterre talpunk alatt ásványi anyagokban oldott forróvíz: gyógyvíz található - mely hazánkban szinte kimeríthetetlennek tűnik.
A fürdőkultúrának több évszázados hagyománnyai vannak Magyarországon, ám még nem értékeljük, használjuk ki eléggé. Persze nem elég az igény, azt is tudnun k kéne, hogyan viselkedjünk egy fürdőben.
Kultúra?
Az alapvető baj véleményem szerint, hogy az emberek jó része nem csak, hogy fürdőkultúra, de kultúra (kultúráltság) híján van. A fürdő pedig egy kifejezetten intim közeg, én ahhoz szoktam hasonlítani, mintha egy liftbe szállnánk bel. Egy liftben a közelség teremt intim helyzetet - amiben csodák-csodája: mindenki tud viselkedni. Egy fürdőben pedig az teremti meg az intimitást, hogy egymás előtt fürdőruhára vetkőzve szórakozunk, ráadásul sokszor a lifthez hasonló közelségben. A fürdőben mégis botrányos dolgokat látni - legalábbis egy rendszeresen fürdőbe járó számára.
Ha új helyre, új körülmények közé kerülünk, persze először nem ismerjük a szabályokat. Főleg ha a "szabálykönyv" - ahogy ez fürdőinkben gyakran megesik - hiányos. Ám akiben van egy csepp jóérzés hamar magáévá teszi ezeket, sőt némi kultúrálsággal még a házirendben, piktogramokon le nem fektetetteket is. Hogy miért kell ez a sok szabály? Egy - a kanti imperativus - is elég lenne, ha felnőnénk hozzá: ne tégy olyat másnak, amit nem kívánsz magadnak. Sokan nem érzik át, de egy ilyen meghitt, intim közegben, mint egy fürdő, rengetek oda nem illő gesztussal, cselekedettel megzavarhatjuk a másik nyugodt szórakozását.
Bár Epiktetostól, az ókori görög bölcstől tudhatjuk: Ha fürdőbe mész, ne csodálkozz, ha lefröcskölnek! - azért nem kell borsot törni a másik orra alá ott, ahol nem muszáj. Talán csak egy kis odafigyelés kellene mindagyikünktől, egy kicsit kevesebb egoizmus. A legtöbben bele sem gondolnak például, hogy a pihenőhelyek nem a táskák hanem a fürdőző emberek kényelmét szolgálják. Persze mindenkivel előfordulhat, hogy bunkó, bumburnyák, alpári módon viselkedik. A fürdőben különösen. De sosem késő elhagyni önző cselekedeteinket. Tanuljunk a hibáinkból!
Hogy mit jelent ez esetünkben? Személyes talasztalatom szerint például, hogy
  • nem borotválkozunk a szaunában (ez néhol ki is van írva)
  • nem foglaljuk el dolgainkkal a fekvőágyakat (hacsak nem éppen egy tucat jut ránk)
  • nem megyünk sminkkel a medencébe (de még előzuhany nélkül sem)
  • nem rázzuk izzadságunkat szerteszét (ezt mondani kell?)
  • a szaunából/gőzből kijóve nem visszük izzadságunkat a medencékbe, hanem veszünk egy gyors zuhanyt (ne azt nézzük, hogy a másik is megteszi-e...)
  • helyet szorítunk a másiknak a szaunában/gőzben (csak egy kis jóérzés kell!)
  • lehetőleg nem mi vagyunk a leghangosabbak a fürdőben...
  • mindemellett nem nézzünk rossz szemmel arra, akin látszik, hogy nem ismeri a helyi szokásokat, vagy pusztán azt, merre van a szauna - hanem segítünk neki (érdemes néha belegondolni, mennyire vagyunk segítőkészek...)
Szóval alapvetően csak olyasmikre gondolok, ami egy jóérzésű, a másikra, hogy ne mondjam: embertársára odafigyelő valakiből nem hiányozhat. A fürdőkultúra alapja ugyanis csakis maga a kultúráltság... Ha nem tudjuk, szokás-e törölközőt vinni a szaunába, azt könnyen kideríthetjük - csak legyen rá aztán igényünk is...
Fürdő kultúrálatlanságunk okán minél nagyobb a népsűrűségegy fürdőben - minden bizonnyal annál kevésbé fogunk jól szórakozni. Azaz furcsamód az év végi fürdőzés került legtávolbabb a spirituális, de mondjunk csak annyit: nyugodt, elmélyült fürdőzéstől.
Hradszki Róbert, Termalfurdo.net szerkesztő