Telt ház - a törökfürdő a turistaszezon slágere Budapesten
Szokás szerint hétköznap, kora délután érkeztem a kis budai törökfürdő pénztárához, hogy elkerüljem a tömeget. Nem sikerült. A külföldiek borítják a papírformát.
A strandon még elviselem, de a fürdőzés meghitt, relaxációs hangulatának annál jobb esélye van, minél kevesebben vagyunk. Sajnos a legtöbb fürdővendég a világ általános állapotát, a fürdőbe nem való mentalitást hozza magával. Csakhogy a fürdő kényes terep, ahol minden apró gesztus felerősödik. Így kerülnek az elefántok a porcelánboltba.
Velem együtt érkezett a pénztárhoz a fürdővezető-helyettes, Tibi bácsi, és hozta a jó hírt: nincs több kabin. Ha valóban az összes kabint kiadták, szerintem akkor még a csilláron is lóghattak odabent. 100 felett lehet a kabinszám, ráadásul a kabinosok előszeretettel terelik össze a párosan érkezőket - hogy kevesebb dolguk legyen. Ezt kicsit sem helyeslem, borzasztóan kényelmetlen egy ilyen kis helyen ketten öltözködni.
Miután megszoktam, hogy a csendesebb órákban 8-10 emberrel kell osztoznom rajta, csöppet sem bántam, hogy nem kell - ezek szerint több mint száz vendéggel - megosztanom kedvenc fürdőmet. Még akkor kezdtem ide járni, mikor Dantéval szólván "az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam". Nyaranta rendszerint hűtlen vagyok hozzá, ősztől tavaszig azonban csak egy gőzfürdő képes pótolni számomra a Nap melegét.
Az ötszáz éves fürdő gyógyvízének csendes csobogása emellett ideális lehetőséget kínál a relaxációra, s arra, hogy megleljük az igaz utat abban az erdőben. Sajnos minél nagyobb a tömeg, annál sűrűbb az erdő...
Hosszú relaxációim alatt 16-ban állapítottam meg azt a számot, mely kulturált fürdőzők esetén még nagyon kellemesnek mondható. Különben meg lehetnek bármilyen kevesen, ha valaki nincs tekintettel a többiekre - könnyen tönkre teheti a fürdőélményt. Előfordult már egy-egy ihletett pillanat, hogy dupla ennyien is szépen, békésen fürdőztünk. Ám száz vendég - ennyi embert még sosem láttam ebben a csöpp fürdőben.
A Király számomra mindig az otthon élményét adja. Attól, hogy nem jutottam be fürdőzni, még átéltem a hazatérés élményét. Ezúttal a kis belső udvarban eltöltött kontempláció alatt, amibe a "büfés" Marika néni meggyes rétese is besegített. Delicious!
Teo Wassermann
