Tradícionális fürdőzés a távol-keleten

Kínai fürdőtörténelem

Kínában mindig őselemként tekintettek a vízre. Már az i.e. 3. században kötelezővé tették a császári flottában szolgálóknak az úszókiképzést, ezt nem sokkal később a japánok is átvették. A császári Kínában az előkelők rendszeresen fürödtek, mosták a hajukat. A rendszeres tisztálkodás lehetőségét a hivatalnoki rétegnek mint kiváltságot biztosították. De fürdőházak, közfürdők is működtek Kínában. Ezekben a hétköznapi embereknek is lehetőségük volt a tisztálkodásra. Már ezer évvel ezelőtt! Dél-Kínában különösen nagy kultusza volt a fürdőzésnek, férfiak és a nők együtt fürödtek. A hatalmas ország északi részén azonban ezt erkölcstelennek tartották.

A fürdés természetesen Kínában is összekapcsolódott a rítusokkal. Az élet legnagyobb történéseit mindig fürd(et)és kísérte: így a születést, a házasságot és a halált is. De fürdés előzte meg a császári audienciát, a vallási áldozatok bemutatását, a zarándoklatot is. Azon a napon pedig, melyen Gautama Buddhává lett - a kolostorok fürdőit megnyitották a pórnép előtt is.

A tradícionális japán fürdőt onszennek nevezik, és csöppet sem hasonlít egy strandra. Sokkal több köze van a mi gyógyfürdőinkhez. Japánban nagy a vulkanikus aktivitás, így a természetben ősidők óta megtalálhatók a felszínre törő hévízek - akárcsak hazánkban. Maga a szó: onszen egyébként hőforrást jelent, azokat a helyeket jelölték vele, ahol hévíz tört fel a föl alól. A japán fürdőkultúra több mint ezer évre tekint vissza. A legrégebbi onszent egyesek szerint már 1500 éve használják. A korábban meghonosodott kis fürdőépületeket a mai napig előnyben részesítik.

Bár a nagyvárosokban léteznek nagyobb fürdők is, ezek nemigen különböznek a mi fürdőinktől. Ha tehát autentikus japán fürdőről beszélünk, az onszent kell szemügyre vennünk. Az onszen kizárólag természetes anyagokból: kőből és fából épül. Semmi csempe, a formák pedig a feng shui szabályai szerint többnyire lekerekítettek. A vízen gyakran tavirózsák, a medence körül általában burjánzó növényzet. Olyan, mintha a természetben fürdőznénk. Százszámra találhatóak ilyen kis termálfürdők az országban! Sokukhoz természetesen szálloda: pontosabban autentikus japán fogadó: rjókan is tartozik - vagyis így néz ki egy wellness hotel japán módra. A legmenőbb rjókanokban a szobák erkélyén található egy-egy kis melegvízes medence, benne ejtőzve pedig az autentikus japán kertre nyílik kilátás.

A vízhőmérséklet forróbb, mint a hazai termálfürdőinkben, 40 fok feletti! Talán ezzel is a természetességre törekednek - hiszen a mi gyógyvízeink is jóval melegebben törnek a felszínre, ám a vizet 32-38 fokra visszahűtjük. Az onszen több különböző hőfokú medencéből áll, melyeken a fürdőzők szertartásszerűen haladnak végig. Ebből is láthatjuk, hogy a történelmi fürdőkultúra mindenütt a hideg-meleg váltakozására  (nem pedig holmi élményelemekre) épül. A medencék kisebb épületekben, vagy a szabadban találhatók.

A forróvízes fürdőzés Japánban a napi rutin része, és csaknem minden japán kedveli: munka után, esténként kezdik és késő éjszakáig tart. A relaxálás, stresszoldás és a társadalmi érintkezés helyszíne is egyben, ahol eltűnnek a társadalmi különbségek, akár idegenek is szóba elegyednek egymással - vajon ez Magyarországon is így van? Az onszent mezítelenül használják. A XIX. századig férfiak-nők közösen, azóta külön-külön. Manapság újra kezdenek visszatérni a koedukált formához. A fürdőzésnek egyébként szigorú etikettje van, némileg szigorúbb mint Budapesten... A fürdőépületbe például csak mezítláb lehet belépni, a belépéshez kis törülköző jár, amit a szégyenlősebbek maguk elé tehetnek. A medencébe merülés előtt mindenkinek tisztálkodni kell. Ez persze nálunk is így van - de hogy betartod-e, az csak rajtad múlik, holott minket egyelőre ellenőrizni kéne... és tanítani. Japán fürdőkultúrára. Kultúrára?

Dél-Koreában furcsamód közfürdőként, tisztálkodásra is használják a fürdőket. Szinte rituális alapossággal, mezítelenül tisztálkodnak az elszeparált női és férfi részlegben, egymás előtt ismeretlenül is. Órákig mossák, sikálják magukat és gyermekeiket is. Azután gyakran pakolásokat tesznek magukra. Úgy tűnik a mai napig imádják ezt a hagyományos fürdőzést. A távol-keleti emberek sokkal inkább társas lények, mint az európaiak, egy közösség tagjainak érzik magukat - különösen egy olyan helyen, mint a fürdő. A tradíció - akár a japán onszenekben - itt is felülírja a konvenciókat: az emberek közvetlenebbül viselkednek egymással és nincs különbség bankár és autógyári munkás között.

Koreában egy-egy városban rengeteg kisebb-nagyobb fürdőt találni, sokuk éjjel-nappal nyitva van. A dél-koreaiak rendszeresen járnak fürdőbe, családostul. Nemcsak fürdőt, de gőzt és szaunát is találunk bennük, a szaunákban bambusszal, faszénnel illatosítanak. Ami érdekes, hogy edzőtermet, tévészobát, számítógéptermet, a gyerekeknek képregényszobát is találunk a koreai fürdőkben. A családok hosszabb időt is eltöltenek a fürdőkben: hétvégeken egész napokat mezítláb, helyben kapott egyen sortban-pólóban, matracokon pihenve tévéznek, piknikeznek a koedukált részekeken.

A fürdőzés az éjszakába is elhúzódik, még gyermekes családoknál is. A fürdőzés időtöltés. Hetente ismétlődő program.

Ami nem mindennapi: a fürdőkben még szállást is lehet kérni egy-egy éjszakára! Átutazóknak, akik nem ragaszkodnak a kényelemhez: tökéletes. Egy nagyobb hálóteremben vagy kisebb hálólyukban, gyakran csak a földön egy matracon lehet eltölteni az éjszakát, egy minimális összegért.